„SV40” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
a ISBN sablon AWB
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a {{Sablon:Taxonbar}} terítése, tizenkettedik fázis (WP:BÜ), apróbb javítások
12. sor:
 
==Kutatásának története==
A járványos gyermekbénulás az 1900-as évek elején egyre aggasztóbb méreteket öltött, ami a kutatókat arra sarkallta, hogy minél gyorsabb megtalálják a betegség ellenszerét. Az 1950-es évek elején két tudós, [[Jonas Salk]] és [[Albert Sabin]] versengve igyekeztek megtalálni a megfelelő vakcinát. Miután a kialakult betegség okozta károsodás már nem visszafordítható, így a hangsúly a megelőzésre került. A védettséget jelentő megfelelő immunválaszt lényegében mindkét tudós a betegséget kiváltó poliovírus segítségével próbálta elérni. Habár kutatásuk abban eltért, hogy amíg Salk elölt vírust használt, addig Sabin legyengítettet, de a vírus szaporítást mindketten ugyanúgy végezték. Az akkori módszereknek megfelelően az ázsiai [[Rhesusmajom|rhesusmajmok]] veseszövetében tenyésztettek ki a poliovírust, amit aztán Salk [[Formaldehid|formaldehiddelformaldehid]]del elölt. Ez képezte a Salk-féle vakcina alapját. 1955. április 12-én [[Jonas Salk|Dr. Jonas Salk]] bejelentette, hogy kifejlesztett egy vakcinát. Miután nagy volt a társadalmi nyomás (a gyerekek érintettsége miatt), rendkívül gyorsan indult meg a lakosság beoltása.
 
Négy évvel a Salk-vakcina bevezetése után [[Bernice Eddy]], a ''National Institutes of Health'' kutatója vizsgálatai során a [[rhesusmajom]] vesesejtek pusztulására figyelt fel. Miután kivonatot készített a problémás sejtekből és azokat 23 rágcsálónak befecskendezte, 20 esetben 9 hónap alatt tumorok jelentek meg a kísérleti állatokban. Az aggódó tudós 1960. július 6-án eljuttatta eredményeit dr. [[Joseph Smadel]]hez, a HIN biológiai osztályának vezetőjéhez, azonban Smadel nem találta rosszindulatúnak a tumort. Egy év múlva dr. [[Maurice Hilleman]] és dr. [[Ben Sweet]] izolálták a problémát okozó vírust, amely az SV40 (''simian virus 40'') elnevezést kapta, mivel ez volt a negyvenedik olyan vírus, amit majmok veséjében találtak. Feltételezték, hogy Salk formaldehides kezelése nem pusztította el az SV40 vírust. Habár a ''US Public Health Service'' nem volt meggyőződve a vírus ártalmasságáról, de 1961-ben (a nyilvánosság értesítése nélkül) mégis a problémás vakcina kivonásáról döntött és az új szállítmányok már olyan oltóanyagokból készültek, ahol a rhesusmajmok helyett a vírusmentes amerikai szürkemajmokat használták fel. Azonban addigra csak az USA-ban több mint 98 millió ember kapta meg az oltást. Az első publikus közlés az SV40-ről 1961. július 26.-án jelent meg a [[New York Times]]-ban.
 
A következő évtizedekben vizsgálták a fertőzött vakcina hatását a beoltott gyermekeken. Időközben az is kiderült, hogy részben mind a Salk-vakcinák, mind a Sabin cseppek fertőzöttek voltak SV40 majomvírussal. Dr. Robert Garcea és dr. John Bergsagel gyermekek agytumorjának vizsgálatakor SV40 vírus lenyomatát találták. Dr. [[Michele Carbone]] megállapította, hogy a rágcsálóknál közvetlenül befecskendezett vírus az esetek 60%-ában egy ritka rákfajtát, [[mesothelioma|mesotheliomát]] okozott az injektálás helyén. A felfedezés nyomán új kutatások indultak és 1996 végére több tudós is jelezte, hogy különböző tumorokban megtalálták az SV40 nyomát. Ezt azonban számos tudós inkább a laborokban akkor már kutatásra használt SV40 szennyeződésnek tudta be.
 
Az 1990-es évek közepére kimutatták az SV40-et olyan személyeknél is, akik nem kerültek kapcsolatba a fertőzött oltóanyagokkal, így bebizonyosodott, hogy a vírus emberről emberre is terjed. 1980 után egy új fajta vesebetegség vizsgálatánál mutatták ki az esetek több mint felénél a vírus jelenlétét.
 
A különböző kutatások viszont ellentmondásosak. Habár abban mindenki egyetért, hogy emberben is megtalálható a vírus, de jelenleg nem bizonyítható kétséget kizáróan, hogy valóban veszélyes-e az SV40 az emberre. Azonban az se kizárható, hogy részleges szerepe van a tumorok kialakulásában. További kutatások arra is kitérnek, hogy nem bizonyítható, hogy az SV40 nem volt már jelen az emberi szervezetben a polio-vakcina oltások beadása előtt.
31. sor:
 
==Virológiája==
Az SV40 a ''[[Polyomaviridae]]'' családba tartozik, lipidburka nincs, [[kapszid|kapszidja]]ja [[ikozaéder]] alakú, [[Genom|genomjagenom]]ja kettős szálú [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]], amely kb. 5000 bázispárnyi hosszú. A fertőzés során a gazdasejt felszínén található [[fő hisztokompatibilitási komplex|MHC-I]] fehérjekomplexhez kapcsolódik. Miután a vírus bejutott a citoplazmába, a kapszid szétesik, DNS-e pedig - a hozzákötődő fehérjékkel együtt - a sejtmagba vándorol. Az SV40 génjei két csoportra oszlanak, korai és késői génekre. A korai gének szabályozó hatásúak, míg a kései gének a kapszid felépítéséhez szükséges struktúra-proteineket kódolnak. A vírus daganatkeltő hatásáért a korai termékek közé tartozó ún. nagy T-antigén felelős, amely serkenti a sejtosztódást és blokkolja az [[Apoptózis|apoptózistapoptózis]]t beindító [[p53]] tumorellenes sejtfehérjét.
 
==Források==
38. sor:
*Garcea R. L., Imperiale M. J.: [http://jvi.asm.org/content/77/9/5039.full Simian Virus 40 Infection of Humans.] Journal of Virology. May 2003 vol. 77 no. 9 5039-5045
*Mahy B.W.J.(2008): Encyclopedia of Virology, 3rd ed, Academic Press, {{ISBN|978-0-12-373935-3}}
{{Taxonbar}}
{{Portál|Biológia}}
 
[[Kategória:Vírusok]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/SV40