„Kultusz (vallás)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Mária-tisztelet (WP:BÜ), apróbb javítások |
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
||
40. sor:
[[A buddhizmus története]] azt mutatja, hogy ha egy [[megváltás]]-tan tudatosan lemond a színpompás mitológiai külsőségekről és a díszes kultuszról, akkor mindig csupán kevesek számára szolgáló arisztokratikus filozofikus tan lehet belőle; a nagy tömeg vallási igényeinek csak korlátozott, mértékben képes eleget tenni. Ezt a buddhizmusnak azzal kellett ellensúlyoznia, hogy vagy a már előtte meglevő vallások korábbi kultuszaiból merített, vagy ő maga alakított ki olyan ájtatossági formákat és szakrális ceremóniákat, amelyek az istenek és szentek tiszteletének régebbi hasonló jellegű szertartásai helyébe léphettek. Mindkettőt megtette. Indiában minden korban megtűrte maga mellett a régi istenek és szellemek tiszteletét, ahogyan ezt még ma is megteszi [[Ceylon]]ban, [[Délkelet-Ázsia|Hátsó-Indiá]]ban és az összes többi országban, azokon a területeken, ahol elterjedt. Ezen kívül azonban a [[Mahájána|mahájáná]]ban és a vadzsrajánában létrehozott új formákat is. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977}}
A [[buddhizmus]] hirdetői sehol sem harcoltak a bennszülött népi kultuszok ellen mint tévtanok ellen, hanem az üdvösséghez vezető igazság előkészítő fokozataként megtűrték őket, így Indiában a primitív és a [[Brahminok|bráhmana]]-kultuszokat, Ceylonban és Hátsó-Indiában a [[Szellem (vallás)|szellem]]ekben való hitet, Kelet-Ázsiában a [[konfucianizmus]]t, a [[taoizmus]]t, a [[sintoizmus]]t, Tibetben a démonimádatot. A különböző korok és embercsoportok igényeihez való alkalmazkodásnak ez a módszere végül oda vezetett, hogy a buddhizmus az elő-indiai szubkontinensen annyira átalakult már, hogy [[metafizika]]i alapelvei megőrzése ellenére sok vonatkozásban pontosan az ellenkezőjét tanította annak, amit eredetileg hirdetett. [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] azt mondotta
A [[mahájána]] kultusza méreteiben és jelentőségében oly módon is állandóan gyarapodott, hogy magába olvasztotta a hindu istenek tiszteletét is. Bár a „kis szekér” hívei maguk is tisztelik az olyan isteneket, mint pl. [[Brahma]], [[Visnu]], [[Siva]], [[Laksmi (istennő)|Laksmí]] stb., mégis ezeknek a tisztelete nem szerves alkotórésze a tulajdonképpeni buddhista kultusznak, és ezért a szertartásokat gyakran Buddha templomain kívül, nemcsak [[Buddhista szerzetesség|buddhista szerzetesek]], hanem (mint pl. Sziámban) bráhmanák közreműködésével végzik, ugyanakkor a „nagy szekér” Kelet-Ázsiában és Tibetben a legkülönfélébb hindu istenségeket kebelezte be [[panteon]]jába. Minthogy ezek az istenek a [[Buddhák listája|buddhák]]nál és [[Bódhiszattva|bódhiszattvá]]knál rangban sokkal alacsonyabbak, és velük szemben hódolatteljes viselkedésre kötelezett megszemélyesítései a [[Szamszára (buddhizmus)|szanszárá]]t mozgásban tartó természeti és erkölcsi hatalmaknak, ezért őket alacsonyabb rendű tisztelet illeti meg, ellentétben a Buddhákkal, akiket még az istenek is imádnak, mivel ők legyőzték a világot. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977}}
46. sor:
== Kínai vallások ==
''„Valamennyi eszköz közül, amelyekre az emberek kormányzásához szükség van, legnélkülözhetetlenebb a szertartások (11) intézménye”'' –
olvashatjuk a [[Li-csi]]ben
ennek következtében nem volt tulajdonképpeni papsága; a szakrális feladatokat legtöbbször hivatalnokok látták el, akik a rítusok miniszterének
voltak alárendelve. Az, hogy a [[taoizmus]] és a [[buddhizmus]] a maga papságával széles körben jelentős befolyásra tett szert, elsősorban annak
|