„Fulkó jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés

=== Anjou grófjaként ===

 

 

V. Fulkó gróf külpolitikáját eleinte anyai nagybátyja, [[III. Amaury de Montfort]] befolyása határozta meg. Az [[1108]]-ban trónra lépő [[VI. Lajos francia király]] célja a királyi hatalom megerősítése volt a hűbérurak rovására, ezenközben azonban óhatatlanul szembekerült a [[Normandia|normandiai]] birtokokkal rendelkező [[I. Henrik angol király|I. Henrik angol királlyal]]. VI. Lajos király tanácsadójaként III. Amaury de Montfort úgy kísérelte meg a francia koronához kötni Anjou grófságát, hogy az angol uralkodó ellen fordította unokaöccsét.{{azonos|Norgate232}}{{azonos|Hollister226}} Édesanyja tanácsára V. Fulkó [[1110]]-ben{{jegyzet* |Josèphe Chartrou-Charbonnel francia történész szerint az esküvőre még IV. Fulkó anjoui gróf életében, azaz [[1109]]. [[április 14.]] előtt került sor. Ld. bővebben {{CitLib|szerző= Chartrou-Charbonnel, Josèphe |cím= L'Anjou de 1109 à 1151: Foulque de Jérusalem et Geoffroi Plantegenêt |hely= Párizs |kiadó= Les Presses universitaires de France |év= 1928 |oldal= 4 }} Idézi: {{CitLib|szerző= Burkholder, Peter Joseph |cím= The Birth and Growth of an Angevin Castellany: Durtal in the Eleventh and Twelfth Centuries, 2. kötet |hely= |kiadó= University of Minnesota |év= 2000 |isbn= |oldal= 385 }} }} összeházasodott elhunyt bátyja jegyesével, Ermengarde du Maine-nel, [[I. Éliás, Maine grófja|I. Éliás maine-i gróf]] leányával és a grófság örökösnőjével. Maine grófja az angol király hűbérese volt, de amikor [[1110]]. [[július 10.|július 10]]-én I. Éliás meghalt, a grófi címet a felesége révén megszerző V. Fulkó megtagadta az angol uralkodó előtti hódolást, és helyette a francia udvarral lépett szövetségre.{{refhely| Norgate 1887 | 233. oldal |azonos=Norgate233 }} Az Anjou, valamint a francia udvar pártfogását élvező normann nagyurak [[1111]]-ben nyílt háborúba kezdtek az angol királlyal: V. Fulkó vezető szerepet vállalt a viszályban; angol részről pedig személyesen a király érkezett a kontinensre, hogy helyreállítsa a rendet.{{azonos|Norgate233}} I. Henrik sikeresen maga mellé állította a legnagyobb maine-i bárókat,{{refhely| Hollister 2008 | 228. oldal }} valamint elfogatta árulónak megbélyegzett hűbéresét, az ellene szervezkedő [[II. Robert de Bellême]]-et.{{azonos|Norgate233}} Anjou grófjának helyzetét nehezítette, hogy [[1112]]-ben felkelés robbant ki országában: ennek jellegéről – hűbéres bárók lázongása avagy a várospolgárok engedetlensége – keveset tudni;{{refhely|| Ezzel kapcsolatban lásd bővebben | Norgate 1887 | 234–235. oldal }} arra mindenesetre nincsen egyértelmű bizonyíték, hogy ellensége szerepet játszott volna benne.{{refhely| Hollister 2008 | 229. oldal }} V. Fulkó gróf és VI. Lajos király béketárgyalásokat kezdeményeztek az angolokkal. V. Fulkó és I. Henrik [[1113]] elején találkoztak [[Alençon]] közelében, megállapodásuk eredményeként V. Fulkó Maine grófjaként meghódolt az angol uralkodó előtt, és segédkezett a továbbra is ellenálló Bellême várának legyőzésében.{{refhely| Norgate 1887 | 234. oldal }} A békét családi kötelékkel erősítették meg: V. Fulkó újszülött leányát eljegyezték az angol király fiával, [[III. Vilmos normandiai herceg|Vilmos Adelin]] herceggel.

==== A jeruzsálemi házassági ajánlat ====

 

 

V. Fulkó gróf tárgyalásokba bocsátkozott a küldöttséggel. [[1128]]. [[május 31.|május 31]]-én felvette a keresztet, ez azonban csak annak jelzéseként szolgált, hogy a tárgyalások kedvező kimenetele esetén hajlandó elutazni a Szentföldre.{{refhely| Mayer 1985 | 142. oldal |azonos=Mayer1985.142 }} Leánya kezével együtt II. Balduin király [[Akko (település)|Akkont]] és [[Türosz]]t – a királyság gazdaságában kulcsszerepet játszó városokat – ígérte az anjoui grófnak;{{azonos|Mayer1985.142}} és annak biztosítékaként, hogy halála után a bárók ne vonják kétségbe Melisenda hercegnő trónöröklési jogát és igényét, a király – Hans Eberhard Mayer történész véleménye szerint V. Fulkó szorgalmazására – hivatalosan is utódjaként ''(heres regni)'' nevezte meg a hercegnőt.{{refhely| Mayer 1985 | 142–146. oldal }} V. Fulkó gróf és Melisenda hercegnő házasságát [[II. Honoriusz pápa]] is támogatta: [[1128]]. [[május 28.|május 28]]-ai keletű levelében az egyházfő az anjoui grófot ajánlja a jeruzsálemi uralkodó figyelmébe a [[Jeruzsálemi Királyság]] és a keresztény egyház megvédésének céljából.{{refhely| Mayer 1985 | 142–143. oldal }} Türoszi Vilmos krónikájában megjegyzi, hogy a jeruzsálemi egyházi és világi urak egyhangúlag javasolták a grófot királyuknak.{{refhely| Türoszi 2014 | XIII., XXIV }}

 

 

=== Jeruzsálem királyaként ===

Az uralkodóváltás lehetőséget teremtett a régóta önállóságra törekvő északi keresztes frank fejedelmeknek, hogy fellépjenek a jeruzsálemi király hűbérúri mivolta és fennhatósága ellen. A zendülőket II. Balduin király második leánya, az özvegy [[Aliz antiókhiai fejedelemné|Aliz antiochiai fejedelemasszony]] vezette, aki kiskorú gyermekét félreállítva magának akarta megszerezni az Antiochia feletti uralmat.{{refhely| Runciman 1999 | 415–416. oldal }} Maga mögött tudta a [[Pons tripoliszi gróf|tripoliszi]] és az [[II. Joscelin edesszai gróf|edesszai grófot]], valamint a fejedelemség déli vidékén élő legnagyobb bárókat; a fejedelemasszony ellenzői azonban értesítették a tervről Fulkó királyt. A király elindult seregével Antiochiába; minthogy a tripoliszi gróf nem engedélyezte a hadsereg áthaladását birtokain, az utat tengeren kellett megtenni.{{refhely| Runciman 1999 | 416. oldal |azonos=Runciman416 }} [[Chastel Rouge]] mellett a jeruzsálemi király legyőzte a tripoliszi gróf vezette lázadókat. Ellenfeleit nem büntette meg: az ütközetben elfogott katonákat szabadon engedte,{{refhely| Türoszi 2014 | XIV., V. }} sógornője [[latakia]]i özvegyi birtokán maradhatott, az antiochiai báróknak és a két keresztes fejedelemnek – akik közül az edesszai gróf nem harcolt a csatában – megbocsátott. Nem bizonyos, hogy a két gróf letette-e a hűségesküt a királynak.{{azonos|Runciman416}} A béke megszilárdításának érdekében a király hosszasan időzött a városban, továbbá magára vállalta Antiochia régensségét, noha a közvetlen irányításért Mazoir Rajnald antiochiai fővezér felelt.{{azonos|Runciman416}}

 

 

 

=== Antiochia ===

* {{hely | Howarth 1986 }} {{CitLib|szerző= Howarth, Stephen |cím= A templomosok titka |közreműködők= ford. Pálvölgyi Endre |hely= |kiadó= Kossuth Könyvkiadó |év= 1986 |isbn= 963-09-2872-8 }}

* {{hely | Maalouf 2002 }} {{CitLib|szerző= Maalouf, Amin |cím= A keresztes háborúk arab szemmel |közreműködők= Ford. V. Tóth László |hely= Budapest |kiadó= Európa Könyvkiadó |év= 2002 |isbn= 963 07 7140 3 }}

* {{hely | Mayer 1985 }} {{CitPer|szerző= Mayer, Hans Eberhard |cím= The Succession to Baldwin II of Jerusalem: English Impact on the East |periodika= Dumbarton Oaks Papers |év= 1985 |évfolyam= |szám= 39 |oldal= 139–147 }}

* {{hely | Norgate 1887 }} {{CitLib|szerző= Norgate, Kate |cím= England under the Angevin Kings. Vol. I. |hely= London |kiadó= Macmillan and Co. |év= 1887 |isbn= |url= https://archive.org/details/englandunderange01norguoft }}

* {{hely | Pörtner 1985 }} {{CitLib|szerző= Pörtner, Rudolf |cím= A Szent Sír hadművelet. A keresztes hadjáratok a legendákban és a valóságban (1095–1187) |közreműködők= ford. Mészáros Klára |hely= Budapest |kiadó= Európa Könyvkiadó |év= 1985 }}

=== Kapcsolódó irodalom ===

* {{CitLib|szerző= Chartrou-Charbonnel, Josèphe |cím= L'Anjou de 1109 à 1151: Foulque de Jérusalem et Geoffroi Plantegenêt |hely= Párizs |kiadó= Les Presses universitaires de France |év= 1928 }}

 

{{Uralkodó