„Habsburg–török háború (1716–18)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
Amikor a [[török porta|porta]] megszegte az [[1699]]. évi [[karlócai béke|karlócai békét]], Károly császár és király a török elleni harcokban és a [[spanyol örökösödési háború]]ban már bizonyító hadvezérét, [[Savoyai Jenő]] herceget 60–70 ezer katonával délre küldte. Savoyai Jenő kiválóan ismerte az oszmánok harcmodorát és a dél-magyarországi terepviszonyokat. A Habsburg-ház híveként és az [[Udvari Haditanács]] vezetőjeként<ref>1703–1736 között Savoyai Jenő vezette a Haditanácsot. Az 1716–18-as háború alatt távollétében [[Guido von Starhemberg]] volt az Udvari Haditanács ideiglenes elnöke.</ref> komoly erőket tudott a török ellen mozgósítani. Olyan jeles hadvezérek vonultak hadba a török ellen, mint Károly Sándor württembergi herceg (Belgrád későbbi kormányzója) vagy [[Claude Florimond de Mercy|Mercy tábornok]] (a Bánság későbbi katonai parancsnoka).
A császári és magyar hadak a Bács megyei Futakon gyülekeztek. Savoyai Jenő utasítására a császári hadmérnökök munkálatokba kezdtek a péterváradi erősség elavult védművein. A hadműveletek kezdetén [[Pálffy János (nádor)|Pálffy János]] gróf már 1716. augusztus 2-án, Karlócánál heves harcokat vívott a benyomuló törökökkel. Magyar részről a Pálffy-, Nádasdy- és Ebergényi-csoportok jelentős szerepet játszottak a [[Pétervárad]] alatt vívott ütközetben. A törökök keményen támadták a császári egységeket, az általuk ásott árkok helyenként 50–100 lépésnyire közelítették meg a keresztény hadak állásait. Augusztus 5-én reggel hét órakor Savoyai Jenő parancsot adott a támadásra. A küzdelmet az döntötte el, hogy a török lovascsapatok nem tudtak ellenállni a császári [[vérteslovas]]ság rohamának. A péterváradi csatát aznap délre az oszmán sereg elveszítette, harmincezer katonájával együtt maga Damat Ali negyvezír is elesett. A távozó törökök hátrahagyták a felszerelésüket. Velük szemben a császári–királyi hadak mindössze 2122 halottat és 2358 sebesültet veszítettek.<ref>Bánlaky József: [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0019/1699.html A magyar nemzet hadtörténelme.]</ref>
Akárcsak az 1697-es [[Zentai csata|zentai csatá]]ban, a jól fegyverzett, jól kiképzett, szervezett manőverekre képes nyugati típusú hadsereg stratégiai és taktikai fölényben volt az oszmán hadakkal szemben, melyek újra és újra véres vereséget szenvedtek.
| |||