„I. Szulejmán oszmán szultán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
pontosítás
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
jav.
102. sor:
Szulejmán apja, I. Szelim 1514-ben győzelmet aratott [[I. Iszmáíl perzsa sah|I. Iszmail]] perzsa sah felett,&nbsp;1516-1517 folyamán pedig meghódította az egyiptomi központú [[Mamlúk Birodalom|Mameluk Birodalom]] által irányított területeket: [[Szíria|Szíriát]], [[Palesztina|Palesztinát]], azon belül az iszlám harmadik legszentebb városát, [[Jeruzsálem]]et és magát [[Egyiptom]]ot is, aminek köszönhetően befolyása alá került [[Arab-félsziget|Arábia]] leggazdagabb része, így az iszlám két legszentebb városa, [[Mekka]] és [[Medina (Szaúd-Arábia)|Medina]]. Szulejmán uralkodása alatt ezzel szemben a Duna-medencei és a földközi-tengeri terjeszkedés élvezett prioritást. Nem utolsósorban azért, mivel az I. Szelim alatt a perzsa fronton vívott harcok nagy emberveszteséggel jártak, továbbá vallási okokból sokan kifogásolták az iszlám világon belüli konfliktusokat.<ref>B. Szabó János: ''A mohácsi csata.'' Budapest, Corvina, 2011. 21. o.</ref>
 
Az 1530-as években a szultán figyelme egy időre mégis a keleti ügyek felé fordult. A Perzsiát uraló [[Szafavidák]]kal vallási és ideológiai alapon mindvégig szemben állt az Oszmán Birodalom, magát a hadjáratot mégis az váltotta ki, hogy a bagdadi és bitlisi helytartókoszmán vezetők átálltak a perzsa sah oldalára. Szulejmán 1533-ban [[Pargali Ibrahim|Ibrahim nagyvezír]]t küldte erős csapatokkal [[Irak]]ba, majd 1534 nyarán személyesen is a sah ellen vonult. Az [[1533]]–[[1535]]-ös háborúban a perzsák ellen folytatott hadjárat során az oszmán sereg kétszer is bevonult [[Tebriz]]be, elfoglalta [[Bagdad]]ot és [[Irak]] nagy részét, ahol új tartományokat sikerült szervezniük. 1546-ban a bagdadi beglerbégnek sikerült elfoglalnia a dél-mezopotámiai Bászrát, amivel Irak egésze a törökök kezére került, egyúttal kijutottak a Perzsa-öbölhöz és megszerezték a közel-keleti kereskedelmi útvonalak fölötti teljes ellenőrzést is.
 
Szulejmán a&nbsp;[[Szafavidák]]&nbsp;megtörése céljából 1548–1549-ben hozzáfogott a második keleti hadjáratához. A perzsa haderő kitért a támadás elől és a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, emiatt és a kemény tél miatt a török sereg nem győzhetett a kaukázusi hadszíntéren. 1553-ban a szultán harmadik, egyben utolsó hadjáratára indult a sah ellen. Bár Szulejmán visszafoglalta Erzurumot és átkelt az&nbsp;[[Eufrátesz]]en, a sah seregének kitérő harcmodora ebben az esetben is megfosztotta győzelmétől. A hadakozást az 1555-ös békekötés zárta le, amelyben a szultán lemondott a Tebrizre és Jerevánra formált igényéről, a perzsa sah viszont elismerte az oszmán fennhatóságot Irak egésze, valamint [[Örményország]] és [[Kurdisztán]] jelentős része fölött.<ref>''[http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=14694 A legnagyobb török uralkodó: 440 éve halt meg Nagy Szulejmán.]'' Múlt-kor történelmi portál, 2006. szeptember 5. (Hozzáférés ideje: 2013. május 18.)</ref>