„Caius Plinius Secundus” változatai közötti eltérés

Ifjabb Plinius leveleiből tudjuk, hogy Plinius minden olvasmányát kivonatolta (Plin. epist. 3, 5). Ez az állandó jegyzetelés, adattárolás – amelynek rendszerességét, és módszerességét csak megbecsülhetjük abból a leírásból, miszerint még télen is folyt az adatgyűjtés útközben, és ha szükséges volt, inkább kesztyűt viselt az írnok, de a folyamatos jegyzetelésnek a hideg sem állhatta útját – talán a kulcsa és az alapfeltétele volt a hatalmas ismerettömeget feldolgozó [[enciklopédia]] megírásának. A legújabb nemzetközi kutatások is alátámasztják ezt a feltételezést, hiszen Plinius munkamódszerének rekonstruálásakor a következő megállapításra jutottak: Az adatok feldolgozásának első lépése a felolvasás, ezt követte a megfelelő részek kivonatolása, jegyzetelése írótáblára, majd folyamatos átmásolása egy gyűjtőhelyre, végül a szövegrészek megfelelő sorrendbe állítása után következett a nyelvi megformálás. Az adattömeg könnyű kereshetőségéhez és csoportosításához feltehetőleg kulcsszavas fogalmi háló készült, amelynek segítségével könnyen lehetett rendezni az adatokat, jegyzeteket, illetve ez a rendszer tette lehetővé, hogy a különböző forrásból származó adatok a megfelelő fejezetben kerüljenek leírásra. Pilnius saját bevallása szerint forrásként használta egy [[Turranius Gracilis]] nevű római földrajzi és természettudományos író munkáit, melyek azonban nem maradtak fenn.