„Black metal” változatai közötti eltérés

A nyolcvanas években néhány [[thrash metal]] és [[death metal]] zenekar egy még sötétebb és még agresszívabb zenét kezdett el játszani, belőlük keletkezett a black metal első hulláma. Maga a black metal kifejezés is a [[Venom]] ugyanezen című második lemezétől származik. További fontos zenekarok még a károgós éneket "feltaláló" [[svédek|svéd]] [[Bathory]], illetve a [[svájc]]i [[Hellhammer]] és a [[Celtic Frost]], és a [[Magyarország|magyar]] illetőségű [[Tormentor]].

A néhány évig tartó második hullám a kilencvenes évek elején indult el, [[Norvégia|Norvégiában]], olyan főbb zenekarokkal, mint a [[Darkthrone]], a [[Burzum]], és a [[Mayhem]]; ugyanakkor néhány fontos svéd zenekar is ekkorekkoriban alakult, mint például a [[Marduk (együttes)|Marduk]], a [[Dissection]], és a Nifelheim. A korszak hírhedtségét a zenészek antiszociális hozzáállásának, a templomgyújtogatásoknak és gyilkosságoknak köszönheti.

[[Fájl:Bergen, Fantoft2.jpg|thumb|262px|jobbra|A [[bergernbergen]]i Fantoft fatemplom, a templomgyújtogatások egyik első "áldozata".]]

* depressive black metal – Hosszabbik nevén Depressive Suicidal Black Metal (DSBM). Mint azt a neve is mutatja, itt a depresszív hangulat uralkodik. Pl. [[Shining]].

{{Idézet|[...] az északi téma természetes úton jött. Nem csak azért, mert a Bathory egy svéd zenekar volt, és úgy éreztük, hogy ez természetszerű megoldás a származásunk miatt. Ez egy nagyon erős érzése volt annak is, hogy az egész keresztény és vallásos fost teljes egészében figyelmen kívül akartuk hagyni, és egy olyan kultúrát és világot választani, amelyik itt Északon nagyon is valóságos volt, a kereszténység 11. századi érkezését megelőzően. Olyan volt, mint rámutatni vagy ellenkezni az egész keresztény dologgal, de anélkül, hogy annak egy eszközét használnánk, azaz a Sátánt és a sátánizmust. Olyan volt, mint támadni a kereszténységet egy másik szempontból, és a származásunkat használva fegyverként. [...] elkezdtem a lehető legtöbbet olvasni a Sátánról és a sátánizmusról, stb. Amikor befejeztem, úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbbet el fogom olvasni a kereszténységről is. Végül realizáltam, hogy ez az egész csak vallásos hókusz-pókusz. Képtelen voltam tovább csinálni. [...] A sötét és gonosz témák választása nem egy állásfoglalás volt, nem egy hivatalos nézőpont, vagy egy személyes ideológia kifejezésekifejeződése. Nem is a gonosz vagy a sátánizmus mellé állás. Egy egészen egyszerű módja volt a kereszténységre való reflexiónak, hogy provokáljuk, hogy bosszantsuk, és hogy idegesítsük azokat a "mindenek felett álló" és "mindentudó" keresztényeket, az egyházat, és az egész diktatórikus keresztény hitet.|Quorthon}}