„Pörgekarúak” változatai közötti eltérés

A kagylók és pörgekarúak szerepcseréjének oka az életmódban keresendő. A pörgekarúak többsége helyhez kötött életmódot folytat, nyéllel rögzül az aljzathoz. Az árapályzóna hullámverési övét nehezen viselik el, mivel házaik törékenyek. A rögzítettség miatt a számukra kedvező vízmélységet az [[árapály]]-jelenség közben nem tudják követni, ezért ott éltek mindig, ahol kicsi volt a tengerjárás. Azonban nem csak a napi szintű vízmélység ingadozást nem tudták követni, hanem a hosszabb idő alatt bekövetkező [[transzgresszió]]t vagy [[regresszió (geológia)|regressziót]] sem. A [[kihalások okai|kihalási eseményeknél]] általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a kihalási hullámot a zátonylakó és zátonyépítő, a vízmélységre és oxigénkoncentrációra érzékeny fajok kezdik, ami tengerszint változásra utal. A túl mélyre kerülő pörgekarúak oxigénszegény vizekben találták magukat, a túl magaramagasra kerülők pedig a hullámverési övben. Legnagyobb többségük ezen felül a tengervíz sótartalmára is nagyon érzékeny, sem a bepárlódott ultrasós vizet, sem a csökkentsós vizet (folyótorkolatok) nem szeretik. A szabadon mozgó, vagy az aljzathoz rögzített, de vastag és ellenálló házzal rendelkező kagylók minden tekintetben előnybe kerültek velük szemben, nem tekinthető véletlennek, hogy a pörgekarúak legrégebben ismert, és ma is létező [[nem (rendszertan)|neme]], a [[Lingula]] éppen egy szabadon úszó csoport.

! style="background:#ffc;"| Három osztályos !! style="background:#ffc;" colspan="2"| [[Linguliformea]] !! style="background:#ffc;"| [[Craniformea]] !! style="background:#ffc;" colspan="2"| [[Rhynchonelliformea]]