„Mössbauer-effektus” változatai közötti eltérés

Bizonyos [[atommag|atommagok]]<nowiki/> [[Gamma-sugárzás|gamma-sugarak]] (gamma-foton) elnyelésekor az elnyelt sugárzást visszasugározzák, mégpedig megnövekedett hullámhossz tartományban. A jelenséget [[Rudolf Mössbauer]] fedezte fel 1958-ban, Iraz [[irídium]] 191-es izotóppal[[izotóp|izotópjával]], s a kísérletek során azt tapasztalta, hogy a hőmérséklet csökkenésével a [[rezonancia]]-abszorpció mértéke megnövekedett, melynek oka, hogy ilyen módon sokkal több atom képes a visszalökődésmentes abszorpcióra (rezonancia-[[Fluoreszkálás|fluoreszcencia]]).

Bármely kis részecske ([[atom]] vagy [[molekula]]) amely sugárzást nyel el, a beérkező pl. gamma-foton hatásaként visszalökődik (kivételt képeznek a kristályok, amelyek visszalökődés nélkül sugároznak - (ekkor az energia a teljes [[kristályszerkezet|kristályszerkezetben]]<nowiki/> oszlik szét) hogy megtartsa [[Energia|energiáját]]<nowiki/> és [[Lendület|impulzusát]]<nowiki/>. Mind a visszalökődés során képződő energiát (visszalökődési energia), mind a kisugárzott foton energiáját az az energiakülönbség szolgáltatja, amely az emittált sugárzás kezdeti és végső fázisa közötti energiakülönbség: <math>h\nu = E_i - E_f</math>. Ebből következően az emittált foton (<math>h\nu'</math>) energiája kisebb, mint a beérkező fotoné (<math>h\nu</math>). Az abszorpció és az emisszió által létrehozott energia különbségére vonatkozó hozzávetőleges formulát így adhatjuk meg: <math display="inline">\Delta (h\nu) \cong \frac{(h \nu)^2}{mc^2}</math>, ahol ''m'' az abszorbens tömege, ''c'' a [[fénysebesség]].