„Kryegjata” változatai közötti eltérés

A lelőhely tágabb környezetét a középső paleolitikumtól, {{szám|40000}} évvel ezelőttől a mezolitikumig lakta az ember. A mintegy 8000 m²-es területen szétszóródott kőeszközök arról vallanak, hogy időszakos hajlékát folyamatosan változtatva i. e. 8000–6000 lakta be a kor embere a legintenzívebben a vidéket.{{refhely|Ceka 2013|:25.;|Templer 2016|:216., 222.}} A két legjelentősebb lelőhely a Kryegjata B és a tengerparttól távolabb eső [[Patos (Albánia)|Rusinja]] néven ismert helyszínek. Az ásatások során a korabeli népesség pattintott kőeszközanyagának 3335 darabját gyűjtötték össze a két helyszín kutatóárkaiból (bőrvakarókat, marokvésőket, lyukasztóeszközöket stb.). A korpusz mintegy felén elvégzett anyagvizsgálatok alapján, a [[François Bordes|Bordes]]-féle tipológiai rendszer figyelembevételével a kutatók megállapították, hogy az eszközök 30,9%-a az őskőkorra, 67,6%-a a középső kőkorra keltezhető, míg a fennmaradó 1,5% az újkőkorban keletkezett. A paleolitikumi kőeszközök mérete átlagban mintegy duplája a mezolitikumiaknak, amely utóbbiak hossza ritkán haladja meg a 2 centimétert. Technológiai vonatkozásban a paleolitikumi eszközök a [[mikrobüren-technika]]{{wd|Q589873}} alkalmazásával készültek (azaz fokozatosan mélyített bevölgyeléssel érték el a kő szétpattanását), míg a mezolitikumi kőtárgyak már differenciáltabb technikákról vallanak: kőszilánkok, pengék és szabálytalan töredékek [[retus|retusálásával]]{{wd|Q3781599}} állították elő őket.{{refhely|Templer 2016|:216.}}