„Török háborúk Magyarországon” változatai közötti eltérés

Lajos király halála után [[I. Ferdinánd magyar király|Habsburg Ferdinánd]] magátfelvette tekintettee magyar királynakkirályi címet, de a rendek [[I. János magyar király|Szapolyai János]] erdélyi vajdát választották meg, akinek hatalmas birtokai mellett még 15 ezer fős, érintetlen hadserege is volt. Ám amikor Ferdinánd hasonló létszámú hadai benyomultak az országba és 1517–15181527–1528-ban Szapolyait [[Lengyelország]]ba szorították, az országlakosok rádöbbenhettek, hogy Szapolyai képtelen az ország megvédésére. Ferdinánd főherceg, aki a Magyar Királyság mellett az osztrák és cseh tartományokat is kézben tartotta, bátyja, [[V. Károly német-római császár]] támogatásával láthatóan jobbjelentősebb erőkkel szállhatott szembe a törökkel, ennek reményében választották királlyá. Amint Szulejmán háborút indított a [[Habsburg Birodalom]] és Ferdinánd [[Magyar Királyság]]a ellen, nyilvánvalóvá vált, hogy Ferdinánd sem fogja tudni megállni a helyét a törökkel szemben. [[1529]]-ben [[Bécs]]nél, majd [[1532]]-ben [[Kőszeg]]nél sikerült gátat vetni aaz törökoszmán haderő előrenyomulásának. A szultán visszavonulását mindkét esetben (1529-ben is, 1532-ben is) Habsburg ellentámadás követte, a Magyar Királyság északi és felső területeit Ferdinánd uralta, míg a középső és keleti területek Szapolyai pártján maradtak. [[1538]]-ban aláírták a háborút lezáró [[váradi béke|váradi békét]], amelyben a két király kölcsönösen elismerte egymást, és Szapolyai megígérte, ha utód nélkül halna meg, az ő része is Ferdinándra száll.