„Laczkovics János” változatai közötti eltérés

tagolás, név link
(tagolás, név link)
 
==Élete==
Apja, Laczkovics Imre, [[Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyeivármegye|Pest vármegye]]i birtokos volt. Pályáját [[1772]]-ben a bécsi nemesi testőrségben kezdte, ahol több nyelvet megtanult. [[1776]]-tól hadnagyként két évet töltött OlaszországbanItáliában a Graeven-huszárezreddel, [[1778]]-ban részt vett a poroszok elleni hadjáratban, majd [[Szlavónia|Szlavóniába]] vezényelték. [[1786]]-ban előléptették kapitánnyá, 1787-ben Dubicánál kitüntette magát a törökök ellen vívott harcban. 1789-ben [[Belgrád]] bevételénél vitézkedett, erről verset is írt ("Talpra„Talpra oh vitézek"vitézek”, Magyar Kurír, 1789). 1790-ben Szendrőnél szerzett betegségére hivatkozva Pestre ment és a diétai karhatalmiba kivezényelt tiszttársaival benyújtotta a Graeven-ezred tisztjeinek híres folyamodványát az országgyűléshez a magyar tisztikar, tisztképzés és vezényleti nyelv érdekében. A folyamodvány miatt hadbírósági eljárás indult ellenük, az országgyűlésOrszággyűlés előbb felzúdult, de a reichenbachi megegyezés után sorsukra hagyta őket. Laczkovicsot [[Belgrád]]ban őrizetbe vették, majd bécsi kihallgatása után a mantovai[[mantova]]i helyőrségbe helyezték át, ekkor lemondott tiszti rangjáról és Pestre költözött. Felismerte, hogy hiába bízik a rendekben, szenvedélyesen ostorozta a magyar nemesek műveletlenségét és önzését. Már az országgyűlés idején lefordította magyarra Trenk Frigyes antiklerikális munkáját ("A Matzedóniai vitéz", h.n., 1790), majd két hasonló művet fordít le németből és ad ki névtelenül. A hatóságok mindkettőt betiltják és elkobozzák. Laczkovics, Trenk közbenjárásában bízva 1791-ben kihallgatáson kéri visszahelyezését ferenc trónörököstől, majd Pesten a nádorhoz próbál bejutni és részleges önigazolást ír a király számára, de a haditanács elutasítja. 1791-ben régi ismerőse, Martinovics ráveszi, hogy az ő [[1790]]-ben megjelentetett röpiratának aulikus szellemű átdolgozásával szerezze vissza [[II. Lipót]] kegyét, Laczkovics lefordítja, monarchiaellenes részét kihagyja és átdolgozva ki is adja Pesten. A röpiratba beleönti a klérussal és a nemességgel szembeni gyűlötetét és zamatos magyarsággal ad hangot elkeseredésének. A bécsi kémszervezet főnöke, Gotthardi útján pénzjutalmat és 45 Ft nyugdíjat kap II. Lipóttól, de ennek halálával a többi közt szertefoszlik az óhajtott budai kerületi biztosság reménye is. I. Ferencnél, a bécsi hatóságoknál hiába audenciázik, hatástalan marad a Szekér Joákim könyvéből kivonatolt, aulikus szellemű, de a jobbágysággal együttérző történeti vázlata is ("A magyar történeteknek rövid rajzolattya", Pest, 1792). [[1793]]-ban [[Martinovics Ignác]] Nyílt levelét fordítja magyarra, [[1794]]-ben vállalja a jakobinus mozgalom (Szabadság és Egyenlőség Társasága) egyik igazgatójának tisztét, terjeszti és részben lefordítja a kátékat. Augusztus 16-án elfogják, a bécsi vizsgálóbizottság hallgatja ki, majd a magyar királyi és a hétszemélyes tábla törvénysértő eljárás során halálra ítéli és [[1795]]. [[május 20]]-án a [[Vérmező]]n lefejezték. Laczkovics bátran nézett szembe a hóhérral (Forrás: Magyar Irodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965, II. kötet 6-7. oldal). Laczkovics Jánosról, valamint a Laczkovics-családról további adatok és dokumentumok találhatóak Benda Kálmán vonatkozó műveiben, valamint az Országos Levéltárban, a Laczkovics-család iratai között.
 
Felismerte, hogy hiába bízik a rendekben. Szenvedélyesen ostorozta a magyar nemesek műveletlenségét és önzését. Már az országgyűlés idején lefordította magyarra [[Friedrich von der Trenck|Trenk Frigyes báró]] antiklerikális munkáját („A Matzedóniai vitéz”, h.n., 1790), majd két hasonló művet fordít le németből, és ad ki névtelenül. A hatóságok mindkettőt betiltják és elkobozzák. Laczkovics, Trenk közbenjárásában bízva 1791-ben kihallgatáson kéri visszahelyezését Ferenc trónörököstől, majd Pesten a [[nádor]]hoz próbál bejutni és részleges önigazolást ír a király számára, de a haditanács elutasítja. 1791-ben régi ismerőse, Martinovics ráveszi, hogy az ő [[1790]]-ben megjelentetett röpiratának aulikus szellemű átdolgozásával szerezze vissza [[II. Lipót]] kegyét, Laczkovics lefordítja, monarchiaellenes részét kihagyja és átdolgozva ki is adja Pesten. A röpiratba beleönti a klérussal és a nemességgel szembeni gyűlötetét és zamatos magyarsággal ad hangot elkeseredésének. A bécsi kémszervezet főnöke, Gotthardi útján pénzjutalmat és 45 Ft nyugdíjat kap II. Lipóttól, de ennek halálával a többi közt szertefoszlik az óhajtott budai kerületi biztosság reménye is. AZ új uralkodónál, [[I. Ferenc]]nél és a bécsi hatóságoknál hiába audenciázik, hatástalan marad a Szekér Joákim könyvéből kivonatolt, aulikus szellemű, de a jobbágysággal együttérző történeti vázlata is („A magyar történeteknek rövid rajzolattya”, Pest, 1792). [[1793]]-ban [[Martinovics Ignác]] „Nyílt levelét” fordítja magyarra, [[1794]]-ben vállalja a jakobinus mozgalom (Szabadság és Egyenlőség Társasága) egyik igazgatójának tisztét, terjeszti és részben lefordítja a kátékat.
 
Augusztus 16-án elfogják, a bécsi vizsgálóbizottság hallgatja ki, majd a magyar királyi és a hétszemélyes tábla törvénysértő eljárás során halálra ítéli és [[1795]]. [[május 20]]-án a budai [[Vérmező]]n lefejezték. Laczkovics bátran nézett szembe a hóhérral.
 
==Források==
* Magyar Irodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965, II. kötet 6-7. oldal).
* Laczkovics Jánosról, valamint a Laczkovics-családról további adatok és dokumentumok találhatóak Benda Kálmán vonatkozó műveiben, valamint az Országos Levéltárban, a Laczkovics-család iratai között.
 
{{csonk-dátum|csonk-életrajz|2005 decemberéből}}