„Búrok” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
(→‎Mai leszármazottaik: Más nyelvű WP-szócikk nem lehet forrás.)
A [[18. század|18]]-[[19. század]]ban Dél-Afrikába bevándorlók búrok [[protestantizmus|protestáns]], zömében [[kálvinizmus|református]] vallású holland, illetve [[fríz nyelv]]ű telepesek voltak. Más részük [[hugenották|francia hugenotta]] vagy francia származású holland protestáns volt, akiket a katolikus királyok kényszerítettek Németalföldre. Emellé bizonyos mértékig németek is alkották a búrok elődeit, de ugyanakkor a mai [[Belgium]] területéről, a hollandokkal azonos gyökerű flamandok földjéről is érkeztek telepesek, mivel a flamandok többsége katolikus volt, s nem csatlakoztak vallási alapon a Spanyol Németalföldből kiváló kálvinista tartományokhoz, az ott élő kálvinisták többsége elhagyni kényszerült Flandriát, ahogy a katolikusok a kálvinista tartományokat. Ezek összeolvadásaképpen a nyelvükben ötvöződtek a holland mellett a francia, német és fríz elemek, amelyekre az afrikai bennszülöttek nyelvei is hatással voltak, így alakult ki a búr nyelv.
 
Az [[1830-as évek]]től a [[britek|brit]] bevándorlás hatására észak-északkeleti irányban tovább vándorolva elhagyták a partvidéket és amegalapították maiállamaikat: [[Oranje Szabadállam]]ot, [[Transvaal Köztársaság]]ot és [[Natal Köztársaság|Natal]] területeken telepedtek le.t (Mindhárommindhárom a mai [[Dél-afrikai Köztársaság]] területén található.).
 
A brit gyarmatosítók a [[búr háborúk]] ([[1880]]-[[1881|81]] és [[1899]]-[[1902]]) során legyőzték a búrokat. A háború folyamán, hogy megtörjék az ellenállást, felégették a búr farmokat, a nőket és a gyermekeket pedig [[koncentrációs tábor]]okba zárták. A legyőzöttek egy része elhagyta az országot. Az életben maradtakat ezután háttérbe szorították a közéletben, döntő többségük vidéki birtokára visszavonulva gazdálkodással foglalkozott. A [[20. század]] elején Dél-Afrika brit dominiumi rangot kapott, és a [[Brit Nemzetközösség]] tagja lett.