„Brit Birodalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
a issn korr AWB
6 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2)
185. sor:
Habár a társaság és az Enfield képviselői egyöntetűen tagadták, hogy akármelyik állat zsírját használnák, a hír terjedt, és sok szipoj megtagadta ezeknek a lőszereknek a használatát. A tiltakozó katonák közül Mangal Pandey-t például emiatt fel is akasztották.<ref name="SI"/>
[[Fájl:British Empire 1897.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|A Brit Birodalom 1897-ben rózsaszínnel, az ország szokásos térképszínével]]
Az indiaiak a felkelés előtt nagyon megosztottak voltak, ennek kihasználásával valósulhatott meg a britek hatalmának kiterjesztése. Ez a széthúzás nagyban segítette a brit gyarmatosítást, például a palási csatában az ellenfél vezérének átpártolásából húztak hasznot. Ez a megosztottság 1857-re megváltozott több, a töltényügyhöz hasonló eset miatt, mert ezek kiváltottak egyfajta széles körű ellenállást a britekkel szemben. Ez az általános gyűlölet eredményezte a lázadást, és utóbb ez vetett véget a Brit Kelet-indiai Társaság indiai uralmának is. Az indiaiak kezdetben nagy győzelmet arattak, de rövidesen a helyzetük rosszabbra fordult, és a britek leverték a felkelést.<ref name="SZL"/><ref>{{cite web |url=http://www.sikhspectrum.com/082004/1857_mutiny_g_s.htm |title=The Truth About the Indian Mutiny of 1857 |author=Ganda Singh |date=2004-08-17 |accessdate=2010-03-04 |publisher=sikhspectrum.com |language= angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120218234541/http://www.sikhspectrum.com/082004/1857_mutiny_g_s.htm |archivedate=2012-02-18 }}</ref>
 
A britek jobb kommunikációs szervezetük és a szervezettségük miatt könnyen meg tudták akadályozni a számbeli fölényben lévő szipojok győzelmét, akiknek nem volt hatékony kommunikációs rendszerük, és kevésbé volt szervezett a seregük, valamint hadianyagból is hiányt szenvedtek. A felkelés folytatása akkor vált értelmetlenné, amikor a britek átvették Delhi, a felkelők központja fölött az uralmat. A város elfoglalása után a brit hadsereg vérfürdőt rendezett. Nem ez volt az egyetlen, a felkeléssel összefüggő mészárlás, hiszen mindkét harcoló fél követett el atrocitásokat. A leghírhedtebbé a brit nők és gyermekek ellen [[Kánpur]]nál elkövetett szörnyűségek váltak.<ref name="BBÉ">{{cite web |url=http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/ujkor/034_brit_india.htm |author=Balogh András |title=A Brit Birodalom ékköve: India |accessdate=2010-03-04 |work=lemontree.hu |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080611085224/http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/ujkor/034_brit_india.htm |archivedate= 2008-06-11|language= magyar}}</ref>
239. sor:
A brit gyarmati politikát mindig is az ország kereskedelmi érdekei irányították. Míg a telepes gyarmatok fejlesztése elsősorban a növekedés egyensúlyát biztosította, a trópusi [[afrika]]i területekre leginkább csak alapanyagforrásként volt szükség. Ezért a britek folyamatosan konfliktusos helyzeteket alakítottak ki az etnikai, vallási és faji csoportok között, hogy ne tudjanak összefogni és legyőzni a megszálló erőket. A klasszikus „oszd meg és uralkodj” taktikát alkalmazva tartották megosztottságban [[Ciprusi Köztársaság|Ciprus]], [[Írország]], [[India]], [[Zimbabwe|Rodézia]], [[Szudán]] és [[Uganda]] lakosságát is.<ref name="BE"/>
 
Az [[ipari forradalom]] kezdete szintén segített Nagy-Britanniának a többi országgal szembeni versenyelőny megtartásában. Néhányan azt hangsúlyozzák, hogy a számos tengerentúli gyarmat területéről származó nyersanyag vagy pénzügyi forrás, vagy a [[Karib-térség]] és Afrika között bonyolított rabszolga-kereskedelemből származó profit hozzájárult az ipari befektetések növeléséhez. Azonban kimutatták, hogy a rabszolga-kereskedelem és a rabszolgák által művelt ültetvényekből származó profit az ipari forradalom időszakában a brit nemzeti jövedelemnek kevesebb, mint 5%-át biztosította.<ref>{{cite web |url=http://www.digitalhistory.uh.edu/historyonline/con_economic.cfm |title=Was slavery the engine of economic growth? |accessdate=2010-03-07 |publisher=digitalhistory.uh.edu |language= angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120513025327/http://www.digitalhistory.uh.edu/historyonline/con_economic.cfm |archivedate=2012-05-13 }}</ref>
 
=== Harc Afrikáért ===
286. sor:
=== A brit uralom vége Írországban ===
[[Fájl:Warofindep.jpg|bélyegkép|jobbra|200px||A nagy háború emlékműve [[Dublin]]ban.]]
Az [[ír autonómia|ír autonómiát]] (ami nem volt alkotmányos függetlenség) az [[1914-es ír autonómiatörvény|harmadik ír autonómiatörvény]] garantálta. Ez az első világháború kitörése miatt nem lépett életbe. 1916 húsvét hétfőjén egy nacionalistákból és szocialistákból álló csoport [[Michael Collins (ír vezető)|Michael Collins]] vezetésével [[Húsvéti felkelés|fegyveres felkelést]] robbantott ki [[Dublin]]ban, amely azonban sikertelenül végződött. Miután 1919-ben kiszabadult a börtönből, Collins vezette az ír [[gerillaháború|gerillákat]], az [[Ír Köztársasági Hadsereg]]et ([[angol nyelv|angolul]]: ''Irish Republican Army'', rövidítése IRA) a brit uralom elleni fegyveres küzdelemben. Az ebből kinövő angol-ír háború [[1921]]-ben egy közlemény kiadásával és az angol–ír szerződés aláírásával fejeződött be. A békeszerződés az ír szigetet két részre osztotta: nagy része (26 megye) az [[Ír Szabadállam]], a [[Nemzetközösség|Brit Nemzetközösség]] egyik önálló domíniuma lett, míg a hat északi, protestáns többségű megye [[Észak-Írország]] néven az Egyesült Királyság része maradt.<ref>{{cite web |url=http://www2.cruzio.com/~sbarrett/mcollins.htm |title=Michael Collins |accessdate=2010-03-13 |publisher=2.cruzio.com |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090721144156/http://www2.cruzio.com/~sbarrett/mcollins.htm |archivedate=2009-07-21 }}</ref>
 
Az ír szabadállam parlamentje 1937-ben vált ki a brit nemzetközösségből, és új alkotmányt fogadott el, amely kimondta, hogy Írország szuverén és független állam. Az Ír Köztársaságot Nagy-Britannia azonban csak [[1940-es évek]] végén ismerte el. A katolikus polgárjogi mozgalom észak-írországi elnyomása 1968–69-ben kiváltotta az ír egyesítésért harcoló IRA erőszakos cselekményeit, melyeknek azóta már több ezer ember esett áldozatul.<ref name="IT">{{cite web |url=http://www.hbmk.hu/eu25/ir/tortenelem.html |title=Írország történelme |accessdate=2010-03-13 |publisher=EU-25 |language=magyar}}</ref>
340. sor:
 
== Folytonosság ==
Napjainkra Nagy-Britannia a Brit-szigeteken kívül 14 terület fölött tartotta meg ellenőrzési hatalmát. Ezeket egységesen tengerentúli területeknek nevezik.<ref>{{cite web |url=http://collections.europarchive.org/tna/20080205132101/www.fco.gov.uk/servlet/Front%3fpagename=OpenMarket/Xcelerate/ShowPage&c=Page&cid=1013618138295 |title=Overseas Territories |accessdate=2010-03-14 |publisher=collections.europarchive.org |language=angol |archiveurl=https://www.webcitation.org/68e5D4Buo?url=http://collections.europarchive.org/tna/20080205132101/www.fco.gov.uk/servlet/Front?pagename=OpenMarket%2FXcelerate%2FShowPage |archivedate=2012-06-23 }}</ref>
 
A legtöbb volt brit gyarmat egy volt portugál és egy volt belga gyarmat tagja a [[Nemzetközösség]]nek, egy nem politikai, önkéntes alapon szerveződő, egyenlő jogokat biztosító szervezetnek. Bár jelenleg a Nemzetközösség feje a brit állam első embere, [[II. Erzsébet brit királynő|II. Erzsébet]], utódai a posztot nem öröklik automatikusan, és Nagy-Britanniának nincsenek előjogai a szervezeten belül.<ref name="HC">{{cite web |url=http://www.thecommonwealth.org/Internal/150757/head_of_the_commonwealth/ |title=Head of the Commonwealth |accessdate=2010-03-14 |publisher=Commonwealth Secreteriat |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100706045334/http://www.thecommonwealth.org/Internal/150757/head_of_the_commonwealth/ |archivedate=2010-07-06 }}</ref>
 
A szervezet 16 tagja továbbra is elismeri a királynőt államfőnek; ők a [[Nemzetközösségi királyság]] tagjai. Az ország fennhatóságát [[Gibraltár (brit tengerentúli terület)|Gibraltár]] és a [[Falkland-szigetek]] fölött a két legközelebbi szomszéd, [[Spanyolország]] és [[Argentína]] mind a mai napig nem ismeri el.<ref name="HC"/>
 
[[Nemzetközösségi köztársaság]] az a 31 állam, melyek az 53 tagú Nemzetközösségen belül köztársasági államformával rendelkeznek, és nem fogadják el uralkodójuknak és államfőjüknek II. Erzsébet brit királynőt.<ref>{{cite web|url=http://www.thecommonwealth.org/document/34293/35144/174531/membership_report.htm|title=Membership of the Commonwealth: Report of the Committee on Commonwealth Membership|publisher=Commonwealth Secretariat|year=2007|accessdate=2010-03-14 |language=angol|archiveurl=https://web.archive.org/web/20080131170458/http://www.thecommonwealth.org/document/34293/35144/174531/membership_report.htm|archivedate=2008-01-31}}</ref>
 
Az [[1980-as évek]]re a Nemzetközösség új formában nemzetközi szervezetté alakult és ebben a formában működik tovább. Ez a gyakorlatban a tagállamoknak ad hasznos konzultációs fórumot és a különböző rendeltetésű együttműködéseiknek lehetőséget. Ilyen a kulturális, az oktatási, a pénzügyi és az egyéb gazdasági kapcsolatok mellett egy sor különböző rendezvény is, mely összekapcsolja a közösséghez tartozó tagállamok népeit. A leglátványosabb esemény a [[Nemzetközösségi Játékok]], amelyet [[1930]] óta kilenc sportágban négyévenként rendeznek meg.<ref name="BBN"/>