„Lehel kürtje” változatai közötti eltérés

a
link
a (Konrád lotaringiai herceg|Konrád császár)
a (link)
„Lehel kürtje” néven őriznek [[Jászberény]]ben, a [[Jász Múzeum]]ban egy [[elefántcsont]] kürtöt. A hangszer feltehetően [[Bizánci Birodalom|bizánci]] eredetű, a [[10. század|10]]–[[11. század]]ból való, 43 cm hosszú, a peremén egy darabka hiányzik belőle.<ref name="S155">Sárosi (1998.) 155. o.</ref> Soha nem került földbe, mindig megbecsült kegytárgyként őrizték valahol, ezért az is elképzelhető, hogy valóban államalapítás-kori emlék.{{refhely|Bóna|118. oldal}}
 
A jászberényi kürtöt először [[1642]]-ben említik a város tulajdonaként, azelőtti múltja nem ismert. A 18. század végéig ''jászkürt'' volt a neve, Jászberényben a jászok főkapitányának jelvényeként és ivókürtként használták ünnepélyes alkalmakkor. A kürtöt akkor még nem kapcsolták össze Lehel vezérrel, sőt a [[melk]]i [[Bencések|benedekrendi]] [[Melki apátság|apátságban]] őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy [[Szarvasmarha|ökörszarv]]-[[Szarv|tülköt]].<ref name="Révai">Révai nagy lexikona – Lehel kürtje</ref>
 
A jászberényi kürtöt először [[Molnár Ferenc (kunkapitány)|Molnár Ferenc]] [[Jászok|jász]]-[[Kunok|kun]] kapitány azonosította Lehel kürtjeként 1788-ban megjelent füzetében,<ref>[http://mek.oszk.hu/07000/07041/ Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete]</ref> ő állította, hogy a kürt akkor csorbulhatott ki, amikor a vezér agyonütötte vele „Konrád császárt”.<ref name="Révai"/> [[Décsy Antal]] szerint viszont a kürt valami moabita istenség áldozó edénye volt és [[Bizánci Birodalom|Bizánc]]on át került Teodor császárné révén egy [[morvaország]]i keresztény templomba, onnan pedig a kunok dúlásakor Jászberénybe. Décsy moabita szertartásokat látott a kürt faragott képeiben is.