„Lehel kürtje” változatai közötti eltérés

„Lehel kürtje” néven őriznek [[Jászberény]]ben, a [[Jász Múzeum]]ban egy [[elefántcsont]] kürtöt. A hangszer feltehetően [[Bizánci Birodalom|bizánci]] eredetű, a [[10. század|10]]–[[11. század]]ból való, 43 cm hosszú, a peremén egy darabka hiányzik belőle.<ref name="S155">{{h|Sárosi (1998.) |o=155. o.</ref>}} Soha nem került földbe, mindig megbecsült kegytárgyként őrizték valahol, ezért az is elképzelhető, hogy valóban államalapítás-kori emlék.{{refhely|Bóna (2000)|118. oldal}}

A jászberényihez hasonló kürtöket feltehetően ivókürtnek is használták. A kürtök – a krónikák tanúsága szerint – a magyar nép legősibb eszközei közé tartoznak. A kürt nemcsak a magyaroknál, de más történelmi lovas népeknél is méltóságjelvény volt. Elsősorban szaruból, de nemritkán értékesebb anyagból, elefántcsontból is készítették és díszes faragványokkal ékesítették.<ref>{{h|Sárosi (1998.) |o=122. o.</ref>}} Európa különböző múzeumaiban a jászberényihez hasonló készítésű és származású kürt még 40 darab van,<ref{{h|Sárosi name(1998)|o="S155"/>155}} ezeket ''olifant''nak nevezik.

Állatszarvból készült bő menzúrájú, kürtszerű jelzőhangszerek használata a [[középkor]]i Európában már a 6. századtól dokumentálható. Legkorábbi ábrázolása az [[aacheni dóm]] szószékének elefántcsont-faragványán tűnik fel, majd a 8. század közepéről való [[Canterburyi zsoltárkönyv]] is ábrázol ilyen hangszert. Ezek elefántcsontból készült értékesebb változatai, az ''olifantok'' javarészt [[Bizánci Birodalom|Bizáncban]] készültek, de úgy tűnik, elsősorban nyugat-európai piacra. Egy elmélet szerint ezek a hangszerek Bizánc közvetítésével eredetileg [[Ázsia|Ázsiából]] származtak, de ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.<ref>{{h|John Henry van der Meer (1988.) |o=20. o.</ref>}}