„Bocatius János” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Gmagister (vitalap | szerkesztései)
Tóth Gergely: Az erazmista szatirikus és a bebörtönzött mártír. Bocatius két műve, a Hungaroteutomachia és az Olympias carceraria. In: Börtön, exilium és szenvedés. Bethlen Miklós élettörténetének kora újkori kontextusai. Szerk. Fajt Anita, Szilágyi Emőke Rita, Tóth Zsombor. reciti, Budapest, 2017. 61–75.
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Élete: Helyesírási javítás kézi ellenőrzéssel: előljáró → elöljáró (WP:BÜ), apróbb javítások AWB
32. sor:
[[1594]]. [[január 20.|január 20-án]] az [[Eperjes (Szlovákia)|eperjes]]i tanács ünnepélyesen meghívta az ottani kollégium vezetésére. Itt rövid idő alatt nagy föltűnést keltett tudományos előadásaival; innen terjedt el rendkívüli tudományosságának híre az egész országban; hírneve még inkább növekedett, amikor [[1596]]-ban [[Lutherstadt Wittenberg|Wittenberg]]ben a bölcselettanból a mesteri fokozatot elnyerte, miután 48 társa között ő állotta ki legjobban a szigorlatokat.
 
Bocatius öt évig működött Eperjesen; módszere abban állott, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanított és főtekintettel volt azon dolgokra, melyek a polgároknak szükségesek, ha esetleg előljárókkáelöljárókká lesznek. Ezen nevelési elveiért Felső-Magyarország nevelőjének tartották. Megismerkedett Miksa főherceggel, aki huzamosabb ideig ott tartózkodott, és ennek emlékét költeményben örökítette meg. Így jutott el híre a királyi udvarba is. Rudolf királytól „koszorús családi költő" ''(poeta laureatus)'' címet és [[1598]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] magyar nemességet nyert.
 
[[1599]]. [[május 11.|május 11-én]] a kassai tanács hívta meg őt az ottani iskolák vezetésére, és az ő igazgatása alatt érte el a kassai iskola virágzásának tetőpontját. [[1603]]-ban a város bírájává választották meg, de ezután sem mondott le igazgatói állásáról; neve alá ezt írta: ''Rector utriusque Reipublicae.'' Bocatius a Szent Erzsébet egyház elvételében erőszakot látott, ezért 1604. január 9-én két tanácsossal [[Prága|Prágába]] indult Rudolf királyhoz, akitől azonban nem nyert kihallgatást. Útjából tizenegy terjedelmes levelet írt [[német nyelv]]en Kassa város tanácsához. Kassa [[1605]]. [[november 11.|november 11-én]] megnyitotta kapuit [[Bocskai István]] előtt; Bocatius a polgárok élén ünnepélyesen fogadta a győztes vezért. Ez időtől fogva hű követője volt Bocskainak. Jelen volt az [[1605]]. [[november 12.|november 12-ei]] rákosmezei találkozásnál, amikor Lala Mohamed nagyvezér a szultán megbízásából Bocskainak koronát tett a fejére.
 
Rákosról Bocskai [[Korpona|Korponára]] ment, kíséretében volt Bocatius is, akit a korponai gyűlés után Bocskai a [[Németország|német]] birodalomba követségbe küldött, hogy a német [[protestáns]] fejedelmek szövetségét kinyerje. Henrik [[braunschweig]]i herceg azonban mint gyanús embert, mivel a császártól útlevele nem volt, elfogatta és a császáriaknak kiadta, akik őt a [[prága]]i várban élethossziglan börtönre ítélték. A súlyos büntetés egyik oka a ''Hungaroteutomachia'' ("Magyarnémetharc") című szatirikus dialógus volt, amelyet Bocatius írt annak érdekében, hogy a német közvéleményt Bocskai mellé állítsa. E mű ugyanis sértő kijelentéseket tartalmazott többek között a császárral kapcsolatban is.<ref>[https://www.academia.edu/35525486/Az_erazmista_szatirikus_%C3%A9s_a_beb%C3%B6rt%C3%B6nz%C3%B6tt_m%C3%A1rt%C3%ADr._Bocatius_k%C3%A9t_m%C5%B1ve_a_Hungaroteutomachia_%C3%A9s_az_Olympias_carceraria._In_B%C3%B6rt%C3%B6n_exilium_%C3%A9s_szenved%C3%A9s._Bethlen_ Tóth Gergely: Az erazmista szatirikus és a bebörtönzött mártír. Bocatius két műve, a ''Hungaroteutomachia'' és az ''Olympias carceraria.'' In: Börtön, exilium és szenvedés. Bethlen Miklós élettörténetének kora újkori kontextusai. Szerk. Fajt Anita, Szilágyi Emőke Rita, Tóth Zsombor. reciti, Budapest, 2017. 61–62.]</ref> (A műre még ld. alább, a munkáinál.) Fogságából felesége szabadította ki, aki Prágába ment, a várban cselédnek állott és kieszközölte, hogy egyszer a fogolynak maga vitt enni; ezen alkalommal egy [[kötélhágcsó]]t a tésztába gyúrt, kenyérbe sütötte és férjének kezébe juttatta. Bocatius a következő éjjel leereszkedett, és hű társával öt évi fogság után szerencsésen Kassára ért. (Kiszabadulását Melczer írta le az [[1825]]-ös Irisben, de neje is némi vonatkozással említi ezt azon levelében, melyet férjének ''Olympias Carceraria'' című munkájához írt.) Fogságának történetét megírta ''Olympias carceraria (Öt év börtönben)'' című emlékiratában (a műre ld. alább, a munkáinál), amelyben az evangélikus hitéért szenvedő mártírként állítja be magát - holott máshonnan tudható, hogy a börtönben katolizált, és felajánlotta szolgálatait a császárnak.<ref>Tóth Gergely: i. m. 66-75.[https://www.academia.edu/35525486/Az_erazmista_szatirikus_%C3%A9s_a_beb%C3%B6rt%C3%B6nz%C3%B6tt_m%C3%A1rt%C3%ADr._Bocatius_k%C3%A9t_m%C5%B1ve_a_Hungaroteutomachia_%C3%A9s_az_Olympias_carceraria._In_B%C3%B6rt%C3%B6n_exilium_%C3%A9s_szenved%C3%A9s._Bethlen_ Tóth Gergely: i. m. 66-75]</ref>
 
A királytól bocsánatot nyerve, újólag megkínálták a polgármesteri tisztséggel; ő azonban ezt nem akarta elfogadni és kizárólag az iskolának élt. [[Bethlen Gábor]] fejedelem, mint a tudománynak nagy pártfogója, Bocatiust titkos tanácsosi ranggal a [[gyulafehérvár]]i könyvtár őrévé tette. Még több éven át működött új hivatalában és fontos ügyekben gyakran mint követ fordult meg több külföldi udvarnál; utolsó útját is ura érdekében tette.