1594-ben született somlyói Báthory István [[Kraszna vármegye]]i főispán (1553–1601) és pelsőczi Bebek Zsuzsanna (†1595) gyermekeként. Anyja és apja korai halála után testvéreivel együtt rokona, ecsedi [[Báthori István (országbíró)|Báthori István]] országbíró gyámsága alá került, aki örökbe fogadta az árván maradt gyermekeket, azzal a feltétellel, hogy protestáns hitre térnek. Gyámapja azonban már négy évvel később, [[1605]]. július 25-én meghalt, és hatalmas vagyont hagyott a Báthory-árvákra. Anna bátyja, Gábor [[Bocskai István]] erdélyi fejedelem [[kassa]]i udvarába került mint a fejedelmi trón várományosa.
Anna [[1608]]. [[november 11]].|november 11-én]] [[Kolozsvár]]on losonczi Bánffy Dénessel kötött házasságot,<ref>A menyegzőt a [[Fő tér (Kolozsvár)|főtér]]i úgynevezett lábasház földszintjén tartották, lásd {{CitPer|aut=Mihály Melinda|tit=Reneszánsz polgárházak Kolozsvár Fő terének északi során|per=Korunk|ann=2008|lun=7|url=http://www.korunk.org/?q=node/8953}}</ref> de már [[1612]]-ben özvegyen maradt, és a következő évben Jósika Zsigmondhoz ment férjhez. Kicsapongó, házasságtörő életmódjáért, gyermekének megöléséért és bűbájosságáért [[1621]]-ben fő- és jószágvesztésre ítélték. Egyetlen fia, Jósika Gábor Esterházy Miklós udvarában nevelkedett, az 1698-ban bárói rangra emelt branyicskai Jósika család őse. Nagy László szerint a Báthory Anna elleni per a Török Kata és Imreffyné elleni perekhez hasonlóan koncepciós eljárás volt, amely valójában az asszonyok birtokainak megszerzésére irányult. Végül Báthory Anna kegyelmet kapott [[Bethlen Gábor]]tól – akit egy a korabeli beszámoló szerint [[Nagykereki]] várában megpróbált elcsábítani<ref>{{CitLib|aut=Csetri Elek|tit=Bethlen Gábor élete és kora|red=Kriterion|loc=Bukarest|ann=1992|pag=33}}</ref> -, és csupán birtokaitól fosztották meg. Valószínűleg [[Lengyelország]]ba menekült, majd Bethlen Gábor halála után visszatért Erdélybe, hogy visszaszerezze elkobzott birtokait. [[1636]]-tól [[Magyar Királyság|Magyarország]]on, [[Esterházy Miklós (nádor)|Esterházy Miklós]] nádor udvarában élt kegyelemkenyéren.
Alakját a szépirodalomban [[Makkai Sándor]] ''Ördögszekér'' című regénye, [[Móricz Zsigmond]] ''Erdély-trilógiája'' és [[Ugron Zsolna]] ''Erdélyi menyegző'' című könyve örökítette meg.
