„Májá (illúzió)” változatai közötti eltérés

A májá '''egyfajta szemfényvesztés''', bűvészmutatvány, amely addig kápráztat el minket, míg fel nem ismerjük a bűvészt. Amikor felismerjük a bűvészt, rájövünk, hogy az eredmény valótlan; a csoda véget ér. Amikor a szemfényvesztő egész közönségét hipnózisban tartja, mindenki elhiszi neki, hogy felmászik a levegőben lógó kötélen. Mindenki azt látja, hogy lenyel egy nagy kardot vagy kettéfűrészeli egy dobozban levő fiú testét. Ugyanígy tartja hipnózisban az embereket a májá és az [[Avidja|avidjá]] (tudatlanság). <ref name="ReferenceA"/>

Mindnyájan tudjuk, hogy egyszer meg fogunk halni, de úgy viselkedünk, mintha örökké élnénk. Ez a májá. Tudjuk, hogy a világ tele van nyomorúsággal, mégis a mulandó dolgokban keressük a boldogságot ahelyett, hogy hátat fordítanánk neki. Ez is a májá. Jól tudjuk, hogy egy nő teste tisztátalan dolgokból áll, húsból, vérből, vizeletből, ürülékből, és mégis boldogan ölelgetjük. Ez is a májá. A nők, a pénz, a hatalom mind az ő varázslata. <ref name="ReferenceA"/>

A májá hamis csillogást kelt és kelepcébe csalja a megtévesztett [[Átman|dzsívá]]kat (lelkeket). Végrehajt egy kis galvanizálást, finom bevonatot von köréjük, és az ember máris belekerült a csapdába.

A májá cukormáza alatt ott a keserű kinin. Az érzéki örömök kertjén túl a könnyek völgye húzódik. A nő (vagy férfi) mosolya mögött ott a gyűlölet, a megtévesztés, a számítás és az őszintétlenség.

A májá számtalan módon képes megkötözni, nehéz felismerni titkos mesterkedéseit. Az élet minden lépésénél újabb fátylat von elénk: ragaszkodást, sóvárgást, vágyakozást, büszkeséget, irigységet, gyűlöletet, mohóságot, nemi ösztönt, hamis megelégedést - ezek mind a májá fátylának formái. <ref name="ReferenceA">Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz: Májá</ref>