„Leo von Caprivi” változatai közötti eltérés

a
(sablon kanzler)
Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20-án, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, [[Otto von Bismarck]] lemondása után.
 
A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar monarchiával]] és [[Olaszország]]gal. A hármasszövetséget közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a [[Helgoland–Zanzibár-egyezmény]]t ami abból állt, hogy Németország lemondott Zanzibárról[[Zanzibár]]ról az [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] javára és cserébe megkapta [[Helgoland]] szigetét amely ellenőrzi az [[Elba]] torkolatát.
 
A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 3-án<!--javítandó, ha kell, de biztosan nem 39-e--> járt le, nem újították meg. A [[Posen]] tartomány]] lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget [[Elzász-Lotaringia|Elzász-Lotaringiában]] megszüntették.
 
Caprivis iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az Ultraprotekciósok és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kereskedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, Olaszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891. december 18-án grófi címet kapott.
A választáson Caprivi többséget szerzett s így a katonai törvényt elfogadták.
 
Már 1892. március 24-én feladta miniszterelnöki hivatalát. Bár továbbra is kancellár és külügyminiszter, az új porosz miniszterelnök gróf [[Botho zu Eulenburg]] mint ellenfele lép fel. A köztük kialakult rivalizálás oda vezetett, hogy 1894. október 26-án mindkét államférfi kénytelen volt lemondani. Helyükbe [[Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst]] herceg lépett mint kancellár és miniszterelnök. Caprivi ezután teljesen távol tartotta magát a politikától és 1899. február 6-án hunyt el a Skyre-iskyreni (ma Skórzyn, Lubusi vajdaság) birtokán, [[Krosno Odrzańskie|Crossen an der Oder]] (Krossen) városka közelében.
 
== Jegyzetek ==