„Leo von Caprivi” változatai közötti eltérés

a
Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20-án, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, [[Otto von Bismarck]] lemondása után.
 
A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar monarchiával]] és az [[OlaszországOlasz Királyság]]gal. A hármasszövetséget[[Hármas szövetség (1882)|hármas szövetséget]] közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a [[Helgoland–Zanzibár-egyezmény]]t ami abból állt, hogy Németország lemondott [[Zanzibár]]ról az [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] javára és cserébe megkapta [[Helgoland]] szigetét amely ellenőrzi az [[Elba (folyó)|Elba]] torkolatát.
 
A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 3-án<!--javítandó, ha kell, de biztosan nem 39-e--> járt le, nem újították meg. A [[Posen tartomány]] lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget [[Elzász-Lotaringia|Elzász-Lotaringiában]] megszüntették.
 
CaprivisCaprivi iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az Ultraprotekciósok és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kereskedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, Olaszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891. december 18-án grófi címet kapott.
 
Még bonyolultabbak voltak az Oroszországgal folytatott tárgyalások. Több megszakítás után 1884 elején sikerült a német iparnak nagyon kedvező orosz-német kereskedelmi szerződést megkötni. Caprivi katonai törvényjavaslata is ellenállásba ütközött, amelyben a katonai szolgálat idejét 2 évre csökkentették, de a katonaság létszámát békeidőben 8000080&nbsp;000-re megnövelték. Mivel a parlament 1893. május 6-án a törvénytervezetet elutasította, új választást írtak ki.
A választáson Caprivi többséget szerzett s így a katonai törvényt elfogadták.