Főmenü megnyitása

Módosítások

a
pont után szóköz, huszonnegyedik fázis (WP:BÜ) AWB
[[Kép:Rhodos topo.png|thumb|left|Rodosz domborzati térképe]]
[[Fájl:Cape Kara, Turkey-2.jpg|bélyegkép|right|300px|A legközelebbi török part, a Kara-fok a Rodosz és [[Szími]] közötti hajóúton]]
Rodosz a negyedik legnagyobb görög sziget ([[Kréta (sziget)|Kréta]], [[Évia]] és [[Leszbosz]] után) és a [[Dodekanészosz]] szigetcsoport legnagyobb tagja. Legnagyobb hosszúsága, északkelet-délnyugat irányban, 73 km, legnagyobb szélessége északnyugat-délkelet irányban 25 km.{{refhely|Davies|6. oldal|azonos=D6}} Az [[Égei-tenger]] határvonalát alkotja, tőle délkeletre a tulajdonképpeni [[Földközi-tenger]], illetve annak időnként Levantei-tengernek is nevezett része terül el. A török partok legközelebbi nyúlványai mindössze 18 km-re vannak.
 
A sziget [[tektonika (geológia)|tektonikailag]] aktív zónában helyezkedik el, az északra nyomuló afrikai lemez a történelem során gyakran okozott jelentős károkkal járó [[földrengés]]eket. (I. e. 227., a [[Rodoszi kolosszus|Kolosszus]] leomlása; i. sz. 155., 515., 1481., 1926.)
 
Partvonala több mint 200 km hosszú, a nyugati parton szürke homokos, kavicsos strandok a jellemzőek, a keleti parton homokos öblök találhatók a mészkősziklák előtt.{{refhely|Davies|6. oldal|azonos=D6}}
 
A sziget belseje dombos, változatos. Két magas terület emelkedik ki, az egyik a sziget legmagasabb csúcsával, az 1215 m-es kopár [[Atávirosz]]-heggyel valamint a 823 méteres [[Akramítisz|Akramítisszel]]{{Linkiw|Akramítisz|Akramitis|de}}, a másik hegycsoport legmagasabb hegye az erdővel borított [[Profitisz lliasz]] (798 méter).{{refhely|Mavromataki|12. oldal}}
 
Állandó folyók nincsenek a szigeten, csak néhány forrás és kis patak (Epta Pigesz, Petaludesz). A téli esős évszakban a kiszáradt folyómedrek, aszóvölgyek megtelnek rohanó vízzel.{{refhely|Davies|6. oldal|azonos=D6}}
 
== Történelem ==
Szórványos régészeti leletek (kőszerszámok Koumelosz és Kalithiesz mellett) szerint Rodoszon már a [[Újkőkorszak|neolitikum]]ban, az [[i. e. 40. század]]ban éltek emberek, valószínűleg [[anatólia]]i bevándorlók. Az első azonosítható népcsoport a [[Károk (ókori nép)|káriaiak]] voltak. A [[föníciaiak]] kereskedelmi telepeket és templomokat építettek. Az [[i. e. 16. század]]ban a [[minószi civilizáció]] hatókörébe került, [[Kréta (sziget)|Krétáról]] érkezett telepesek alapították a [[jaliszósz]]i, [[kamirosz]]i és [[lindosz]]i településeket.{{refhely|Davies|14. oldal|azonos=D14}} Ezek és más helynevek is (mint [[Atávirosz]]) még nem-görög eredetűek.{{refhely|Mavromataki|22. oldal}}
 
A minószi civilizáció hanyatlása után, [[i. e. 1450]] körül a [[mükénéi kultúra|mükénéi kultúrát]] képviselő [[akhájok]] foglalták el a szigetet. Homérosz szerint Rodosz kilenc hajóval járult hozzá az akhájok későbbi [[trójai háború]]jához, ezeket [[Héraklész]] fia, [[Tlepolemosz (Héraklész fia)|Tlepolemosz]] vezette.{{refhely|azonos=D14}}
[[Fájl:Kameiros - Fountain square 03.jpg|thumb|250px|Kameirosz ókori görög romjai]]
A [[dórok]] [[i. e. 11. század]]ban érkeztek észak felől, és hamarosan Rodoszt is megszállták. Az itteni három település irányítását is átvették, és azokat az [[i. e. 8. század]]ban [[Kosz|Kosszal]], valamint a kis-ázsiai partokon lévő városaikkal, [[Halikarnasszosz|Halikarnasszosszal]], [[Knidosz|Knidosszal]] egyesítve szövetséget, úgynevezett hexapoliszt (hat város) hoztak létre. Ezek a [[polisz]]ok megőrizték függetlenségüket, de erős politikai és gazdasági kapcsolatokat létesítettek. Az unió évszázadokon át virágzott, tagjai kereskedtek [[Ciprus (sziget)|Ciprussal]], [[Egyiptom]]mal, Szíriával, a [[föníciaiak]]kal
és természetesen a görög államokkal is. A fő kereskedelmi útvonal kelet felé vezetett a part menti hajózás révén. A rodosziak a [[kilikia]]i [[Tarsus]]ban is kereskedelmi állomást hoztak létre i. e. 800 körül, de ez utóbbit i. e. 696-ban az [[asszírok]] támadása elpusztította. Ekkoriban hozták létre a [[lükia]]i [[Faszilísz]]ban{{Linkiw|Faszilísz|Phaselis|en}} a kereskedelmi raktáraikat.{{refhely|Zafeiropoulou|22. oldal}} Rodosz később, más görög [[polisz]]okkal együttműködve, kolóniákat létesített Szicíliában ([[Gela]], [[i. e. 688]]), Dél-Itáliában, a [[Baleár-szigetek]]en, az észak-afrikai partokon ([[Kiríni]]), az [[Ibériai-félsziget]] és a mai [[Franciaország]] földközi-tengeri partjain is.{{refhely|Davies|15. oldal}}{{refhely|Mavromataki|25. oldal}}
 
I. e. 615 után rodosziak, más görög városállamokból származó társaikkal együtt az [[ókori Egyiptom]]ban, [[Náfkratisz]] városában is megtelepedtek. Az i. e. 6. század elején két [[jaliszósz]]i zsoldos, Telephosz és Anaxenor nevét vésték a [[núbia]]i [[Abu Szimbel]]-i óriási szobrokra.{{refhely|Zafeiropoulou|23. oldal}}
==Élővilág==
===Növényzet===
A sziget sok különböző élőhelye változatos növényvilágnak ad otthont. Rodosz az emberek letelepedéséig erdős volt, a mediterrán térség többi szigetéhez hasonlóan. Mára nagyrészt az emberi tevékenység hatására (fakitermelés a hajók és házak építéséhez, kecsketartás) elvesztette erdőtakaróját, kopár, illetve cserjés területek váltakoznak rajta megművelt vidékekkel és a kevés megmaradt vagy újratelepített erdővel. Ennek ellenére a cserjékkel borított hegyoldalak, sovány talajok még ma is sok botanikai kincset rejtenek. A flóra különösen gazdag sokféle gumós növényben. A korlátozott területű síkságokon főleg citrusféléket, szőlőt, más gyümölcsöket termesztenek.{{refhely|Davies|6. oldal|azonos=D6}}
 
Rodosz híres tavaszi pompás virágtakarójáról is. Februárban, elsőként a [[kökörcsin]]ek bújnak elő. A sziget növényzetében sok keleti származású faj fordul elő. A görög szigetekre egyébként nem jellemző, a délkeleti parton található [[dűne|homokdűnés]] területein, a tengertől néhány méterre tavasszal [[sárga szarumák]], lila tengeri [[ibolya (növénynemzetség)|viola]], vörös [[pipacs]], illetve a nyár közepén fehér tengeri [[liliom (növénynemzetség)|liliom]] nyílik.{{refhely|Davies|9. oldal|azonos=D9}}
 
Május végén, júniusban a [[bogáncs (növénynemzetség)|bogáncsok]], a [[spanyol aranybojtorján]] (''Scolymus hispanicus''), a [[máriatövis]] (''Silybum marianum'') és a [[kék szamárkenyér]] visznek némi szint a tájba. A sziklás vízmosásokban rengeteg [[leander (növényfaj)|leander]] (''Nerium oleander'') nyílik.{{refhely|azonos=D9}}
 
====Erdők====
A domboldalakon gyakran látni a sötét [[ciprusfélék|ciprusokat]] (''Cupressus sempervirens''), amelyeket gyakran a kápolnák köré ültetnek. A [[Júdásfa|júdásfák]] (''Cercis siliquastrum'') tavasszal virágoznak.{{refhely|Davies|10. oldal|azonos=D10}}
 
A kevés eredeti növényzetű erdős területen a [[kalábriaifenyő]] (''Pinus brutia'') az uralkodó faj, az [[európai ciprus]] (''Cupressus sempervirens'') mellett. Ezek a fafajok illóolajat termelnek, és már az ókorban lehetővé tették szépítőszerek és gyógyszerek gyártását, de egyben gyúlékonyságuk miatt táplálják az erdőtüzeket is, amelyek időről időre nagy károkat okoznak. Ugyanakkor ezeknek a fafajtáknak nagy a túlélő képessége, egy részük képes az erdőtüzek után is újra kihajtani, mert külső kérgük gyorsan leég, de ez nem mindig okozza az egész növény pusztulását.{{refhely|azonos=D10}}
===Állatvilág===
[[Fájl:Rhodes Aquarium - Ladigesocypris ghigii.jpg|bélyegkép|A csak Rodoszon élő kis [[gizáni]] a [[Rodoszi Hidrobiológiai Intézet]] akváriumában]]
A [[pleisztocén]] korban Rodoszon csakúgy, mint a Földközi-tenger más nagy, vagy akár kisebb szigetein is, mint a Rodosz közeli [[Tilosz]], [[Ciprusi törpe elefánt|törpe elefántok]] és [[Ciprusi törpe víziló|törpe vízilovak]] éltek. Őseik akkor estek csapdába, amikor, valószínűleg a [[messinai sókrízis]] nyomán, a vízszint emelkedése elzárta előlük a szárazfölddel való összeköttetést. A szigeti körülmények között, az [[izolált zsugorodás]] eredményeképpen váltak kis méretűvé.{{refhely|Davies|11. oldal|azonos=D11}}<ref>http://www.yale.edu/caccone/ecosave/past_aDNA.html</ref>
 
A sziget jelképét alkotó [[szarvasfélék|szarvasok]] az ókorban kerültek Rodoszra. Eredetükkel kapcsolatban több különböző legenda maradt fenn. Mikor számuk a vadászat miatt lecsökkent, a johannita lovagok újra betelepítették azokat. A török időkben újra levadászták, majd az olasz uralom idején megint betelepítették őket. Jelenleg szigorú védettséget élveznek.{{refhely|azonos=D11}}
 
====Rovarok====
A legfeltűnőbbek a [[fecskefarkú lepke|fecske-]] és [[kardoslepke|kardfarkú]] [[lepkék]], illetve a közeli rokonaik, a [[farkasalmalepke|farkasalmalepkék]]. A hegyi tisztásokon látható a Kleopátra lepke, ami egy citromsárga [[citromlepke]], világos narancsszínű foltokkal. A [[kis pávaszem]]ek igen elterjedtek, különösen az apró termetű szenderek, amelyek nappal repülnek. A [[csíkos medvelepke|csíkos medvelepkék]] gyakoriak a környéken, különlegességüket az adja, hogy ezek alkotják a fő látványosságot a petaludeszi lepke-völgyben. Az éjjeli [[nagy pávaszem]]ek kis denevérre hasonlítanak.{{refhely|Davies|12. oldal|azonos=D12}}
 
A gyakori [[imádkozó sáska|imádkozó sáskának]] és a [[kabócák]]nak inkább a hangjukat hallani, látni őket csak ritkán lehet.{{refhely|azonos=D12}}
 
==Éghajlata==
Rodosz Afrika északi részével azonos szélességi fokon helyezkedik el, a forró, száraz nyarak jellemzik éghajlatát. A telek a [[mediterrán éghajlat|mediterrán]] jellegnek megfelelően enyhék. A tavasz és ősz rövid. Decembertől áprilisig hullik az évi csapadék túlnyomó része. Észak-északnyugatról a nyár nagy részében a [[meltémi]]{{Linkiw|Meltémi|Meltemi|de}} nevű erős szél hűsíti nyugati partjait.{{refhely|Davies|6. oldal|azonos=D6}} A tengervíz hőmérséklete júniusban éri el a 21 Celsius-fokot, augusztusban van a maximuma átlagosan 25 fokkal, és még októberben is 23 fokos.{{refhely|Klíma}}
 
{{Éghajlattáblázat
35 062

szerkesztés