Főmenü megnyitása

Módosítások

a
pont után szóköz, huszonnegyedik fázis (WP:BÜ) AWB
Rudolfot 1888-ban nevezték ki a gyalogsági főfelügyelőjévé, de ez inkább kiiktatását, mint előléptetését jelentette. A címet ugyanis külön az ő számára hozták létre, a kinevezés velejárója az volt, hogy gyakran kellett a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] különböző részén megtartott csapatszemléken részt vennie. A sok fáradtsággal járó utazás a trónörököst egészségileg és szellemileg is kimerítette, az év nyarán már súlyos depresszió is kínozta.<ref>Hamann, 2008, 406-408. oldal</ref> Ehhez társult az is hogy 1887-től fájdalmaira morfiumot is szedett.<ref>Hamann, 2008, 369. oldal</ref>
[[Fájl:Mayerling14.jpg|bélyegkép|Rudolf, az egyik áldozat, feltehetően 1889 januárjában...|balra]]
A betegségek hatásait csak súlyosbította, hogy politikai és katonai téren is kudarcokat kellett elszenvednie, depressziója olykor magasra hágott, amit felesége is szóvá tett emlékirataiban. Viselkedésének megváltozását újságcikkekben is szóvá tették (pl Börsen-Courir, 1888. december 1.), megemlítve, hogy a vele való érintkezés egyre nehezebb ideges természete miatt, gyakran veszítette el önuralmát, és tett említést korai haláláról.<ref>Hamann, 2008, 384. oldal</ref> Szepsnek 1888 augusztusában írt levelében elmúlt harminc évét e szavakkal „méltatja”: ''„Harminc év nagy idő, s nem éppen szívderítő; sok idő telt el többé-kevésbé hasznosan, de igazi tetteket és sikereket nem tartalmazott”'', és ''„egyre kevésbé vagyok friss és munkaképes.”'' Állapotát csak tovább súlyosbította, hogy korábbi életmódjával sem hagyott fel; hajszolta az élvezeteket, majd késő estéig és hajnalig ült íróasztalánál leveleket és politikai fogalmazványokat írva, alvásra alig hagyva többet 3-5 óránál. Lelki problémái láthatóvá váltak; lefogyott, sápadt lett és megöregedett.<ref>Hamann, 2008, 441-443. oldal</ref> A lelki válságát az is mélyíthette, hogy-rendőrségi feljegyzések szerint-potenciaproblémákkal is küzdött.<ref>Hamann, 2008, 481. oldal</ref>
 
Rudolfot folyamatos megfigyelés alatt tartották. Nemcsak a hivatásos besúgók, hanem Johanna Wolf, a kerítőnő és [[Mizzi Kaspar]] is tett jelentéseket Florian Meissner rendőrnyomozónak. Wolf Mizzi Kasparon keresztül is fontos információkhoz jutott, melyeket szintén továbbított. Többek között azt is, hogy 1888 nyarától Rudolfot foglalkoztatta a közös öngyilkosság gondolata (Kasparral), melynek szerinte a legalkalmasabb helyszín a mödlingi Husarentempel lett volna. Mizzi Kaspar nem vette félvállról az ajánlatot. Személyesen ment el a rendőrségre és jegyzőkönyve diktálta a trónörökös [[öngyilkosság]]i tervét.<ref>Hamann, 2008, 482-483. oldal</ref>
Utolsó hónapjának két fontos mozzanata volt. Az egyik a francia elnökválasztás, melyen az akkori hadügyminiszter - németellenes, háború párti- Georges Boulanger indult nagy esélyekkel, a másik pedig a magyar honvédelmi (véderő)törvény és az amiatt kirobbant zavargások voltak.<ref>Hamann, 2008, 497. oldal</ref> A vita a közös hadsereg megosztásán folyt, melyben [[Tisza Kálmán|Tisza]] és [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy]] oldalán az osztatlan [[Császári és Királyi Hadsereg|közös hadsereg]] fenntartása mellett állt ki.<ref>Hamann, 2008, 565. oldal</ref>
 
== Az utolsó napok krónikája ==
[[Fájl:Mary Vetsera 1888.jpg|bélyegkép|...és Maria Von Vetsera a másik áldozat, 1888-ban]]
[[Helene Baltazzi]] visszaemlékezése szerint a Rudolf és Maria Vetsera közötti első találkozóra [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Marie Larisch]] közvetítésével 1888 november 5-én került sor. Valószínűleg már ekkor is készültek a halálra; Rudolf egyre gyakrabban tett említést közeli haláláról ([[Festetics Mária|Festetics grófnőt]] megeskette, hogy imádkozni fog érte). Rudolf vasból karikagyűrűt készíttetett a lánynak, melybe az ILVBIDT betűket vésette, melynek jelentése: ''In Liebe Vereint Bis In Den Tod - Szerelemben egyesülve a halálig''. Maria [[fénykép]]et küldött Larisch grófnénak, azzal a megjegyzéssel, hogy az az utolsó kép, amit magáról készít, és hogy fiatalon és szépen akar meghalni.<ref>Hamann, 2008, 490-491. oldal</ref> 1889. január 13-a jelentős dátumnak számít, Helen Baltazzi szerint ekkor volt az első együttlét (ezek szerint a [[Terhességmegszakítás|magzatelhajtásra]] vonatkozó feltételezés téves), mások szerint viszont ekkor születhetett meg a megállapodás az öngyilkosságot illetően. Két nappal később Maria cigarettatárcát vásárolt Rudolfnak, melybe a ''"Január 13. Köszönet a sorsnak"'' szavakat gravíroztatta.<ref>Hamann, 2008, 493. oldal</ref>
 
=== Január 26. ===
 
Az öngyilkosság politikai indíttatássáról [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Marie Larisch]] tett említést. Véleménye szerint Rudolf azért követett el öngyilkosságot, mert félt a felelősségre vonástól, amiért Ferenc József ellen államcsínyt tervezett azzal a céllal, hogy a magyar koronát megszerezze. Ezt állítása szerint maga [[Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg|János Szalvátor]] közölte vele, mikor a főherceg elment a Larischnál elhelyezett kazettáért.
Ez azonban nem tekinthető valósnak és több ponton is támadható. A cáfolatok szerint Rudolf megkoronázása (és egyben az alkotmányra való felesketése) már a kiegyezéskor és 1876-ban is felmerült, tehát nem lenne államcsínynek tekinthető, illetve valószínűtlennek tartják, hogy az akkor kegyvesztetté vált grófnénak ilyen titkos információkat kiadott volna János Szalvátor. Azt is kétségbe vonják, hogy ha valóban szó lett volna ilyenről, akkor kérdéses, hogy Andrássy 3 nappal Rudolf halála után előhozakodott volna ugyanezzel a témával az új trónörökös, fiával Ferenc Ferdinánddal kapcsolatban.<ref>Hamann, 2008, 563-564. oldal</ref>
 
Peter Pötschner (1924-2012), restaurátor, a bécsi szobrok, épületek és festmények szakértője,<ref>[http://www.bda.at/text/136/Aktuell/17744/HR-Dr-Peter-Poetschner-1924-2012 HR Dr. Peter Pötschner, 1924 - 2012]</ref> tíz év kutatása után kifejtette saját elképzelésit a Mayerlingben történtekkel kapcsolatban. Megvizsgálva a két áldozatról készült fényképeket, festményeket arra a következtetésre jutott, hogy Rudolf és Maria álla, orra és füleik feltűnő hasonlóságot mutat, és hogy valójában féltestvérek voltak, és erről a tényről nem sokkal a tragédia előtt értesítette Ferenc József a fiát. A feltételezés korántsem volt újkeletű, mert már Ernst Planitz 1889-ben megjelent művében (''Die volle Wahrheit über den Tod des Kronprinzen Rudolf von Österreich''), is említést tett arról a bécsi pletykáról, hogy Marie Von Vetsera Ferenc József törvénytelen lánya volt. Pötschner munkájában a Vetsera család múltját vizsgálva bizonyítottnak látta a tényt, hogy Maria törvénytelen gyermek volt. Átvizsgálva ugyanis a rendelkezésre álló iratokat, arra a következtetése jutott, hogy az apa, Albin von Vetsera báró, osztrák diplomata (1825–1887) tíz hónappal és 12&nbsp;nappal a lány születése előtt távozott otthonról, és diplomataként dolgozott Szentpéterváron. Vetsera báró karrierjének gyors előrehaladásában is a császárnak tett „kényes szívességek nyújtásában” kereste. A házas felek ekkorra már elhidegültek egymástól és Helene férje távozása után is Bécsben maradt. A legfőbb érvként azonban azt hozza fel, ahogy Helene felbőszült azon a tényen, hogy [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Larisch grófné]] titokban megszervezte lánya és a trónörökös közötti találkákat.<ref name="Reference111"/>
=== Gyilkosság? ===
[[Fájl:Vienna Kaiserliches Hofmobiliendepot Mayerling 24042013 19.jpg|bélyegkép|Rudolf halottas ágya a bécsi Kaiserliches Hofmobiliendepot kiállításán|balra]]
A gyanakvásra nem csak a család titkolózása adott okot hanem az is, hogy bár a leendő uralkodóról volt szó sem hivatalos igazságügyi vizsgálat, sem rendőrségi nyomozás nem történt. Az első hivatalos álláspont szerint Rudolf szívrohamot kapott és abba halt bele. De már az első perctől kezdve számtalan halálok merült fel; rebesgették, a gyilkosság, öngyilkosság és vadászbaleset lehetőségét is. Ezeket az újságokat azonnal elkobozták. A hivatalos boncolási jegyzőkönyv Rudolfon patologikus elváltozást állapított meg, mely hirtelen elmezavarhoz vezetett és emiatt fordította maga ellen a fegyvert,<ref name="Hamann, 2008, 548. oldal">Hamann, 2008, 548. oldal</ref> miután a három boncolást végző orvos megtagadta, hogy a halál okaként szívrohamot diagnosztizáljon. A zavart elmeállapot azért volt fontos megállapítani, hogy a katolikus temetési szertartás megtartható legyen, illetve ez a tettre is szolgált némi magyarázattal.<ref>Hamann, 2008, 553. oldal</ref> A február másodikán nyilvánosságra hozott boncolási jegyzőkönyv szerint halálát egy a jobb halántékhoz közvetlen közelről leadott lövés okozta, így roncsolva a koponyát és az elülső agyat. A zavart elmeállapottal kapcsolatban a [[The Times|Times]] is csodálkozását fejezte ki, hiszen egy halála előtt négy nappal írt madártani értekezését meglepően világosnak és tárgyilagosnak vélte.<ref>Hamann, 2008, 501. oldal</ref>
 
Bizonytalanságra ad okot az a tény is, hogy Rudolf közvetlen halála előtt is intézkedéseket hozott. Levelet küldött például a Badenben élő Alexander Koller tábornoknak, akit meghívott vacsorára, és Károlyi Istvánnak is, akivel a véderőtörvény kapcsán állt kapcsolatban. Ezeket a tényeket a gyilkosság elmélet képviselő előszeretettel használják fel döntő bizonyítékként. Az azonban kétségtelen tény, hogy Rudolf nem lehetett biztos sem az öngyilkosságban, sem pedig abban, hogy a fiatal lányt is magával rántsa. Rudolf ugyanis még a halál előtt utasította Bratfischt, hogy másnap reggel 8-ra jelenjen meg a fiákerrel és vigye Bécsbe Mariat.<ref>Hamann, 2008, 534. oldal</ref>
Bár hivatalosan hosszú évekig titkolták, hogy ketten voltak a Mayerlingi kastélyban azon az éjjelen, de már a külföldi lapok a következő napokban jelentettek meg írásokat, melyekből kiderült ennek ellenkezője. A ''Berliner Börsencourier'' még csak arról értesült, hogy a fiatal „Vecera” bárónő meghalt, a ''Münchner Neueste Nachrichten'' értesülései pontosabbak voltak, mert öngyilkosságának helyéről megjegyzi, hogy egybeesett azzal a hellyel, ahol Rudolf élete is kihunyt. A ''Freisinnige Zeitung'' február 5-i számában már kettejük halálának összekapcsolódásáról írtak. Ahogy teltek a napok, egyre-másra szivárogtak ki az újabb információk a ''Frankfurter Zeitung,'' a ''Figaro'' hasábjain, szót ejtve kapcsolatukról, a mayerlingi útról, és a búcsúlevelekről is. Az osztrák államgépezet azonnal el is kobozta a külföldről a Monarchiába jutott példányokat, és külföldön is igyekezett minél többet felvásárolni belőlük.<ref>[http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-14326746.html Bratfisch hat wundervoll gepfiffen - Der Spiegel 16/1980]</ref>
 
De nem csak külföldön, hanem a Monarchiában is akadtak kétségek a hivatalos verzióval szemben; jelentések szólnak arról, hogy rendőrségi fellépésére is szükség volt bizonyos esetekben. Bécsben obszcén képeket kellett lefoglalni, melyeken Rudolf és Maria volt látható, és Bukarestben is botrányos képeken mutogatták őket.<ref>Hamann, 2008, 562. oldal</ref> A másik halott létezéséről csak a Monarchia összeomlása után lehetett először beszélni a nyilvánosság előtt.
 
A ''„tetthelyet”'', a [[mayerling]]i vadászkastélyt Ferenc József már 1889-ben a bűnbánó [[kármeliták]] apácakolostorává alakíttatta át, amely ma is látható. A kápolna oltára ott állt, ahol egykor a trónörökös holttestét megtalálták az ágyon fekve. A császár az apácák feladatául szabta, hogy minden nap Rudolf lelki üdvéért imádkozzanak.<ref>Hamann, 2008, 581. oldal</ref>
35 062

szerkesztés