„Erdélyi Fejedelemség (1570–1711)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Bocskai-felkelés: pont után szóköz, harmincadik fázis (WP:BÜ) AWB
268. sor:
Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal.
 
Az [[1606]]. június 23-án megkötött [[bécsi béke (1606)|bécsi béke]] biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, valamint [[Szatmár vármegye|Szatmár]], [[Bereg vármegye|Bereg]] és [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]] vármegyéket Bocskai és fiági utódai élete tartamára Erdélyhez csatolta. Szeptember 24-én Rudolf király külön oklevelet adott ki arról, hogy Erdély és a Partium Bocskai fiági leszármazottainak kihaltával sem száll vissza a koronára, és hogy a fejedelemnek és fiú utódainak átengedi Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyéket, továbbá Tokaj várát minden tartozékaival, valamint Tarcal, Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mezővárosokat.{{refhely|Nagy 2000|247. old.}} Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített [[zsitvatoroki béke]] a [[tizenöt éves háború]]nak is véget vetett.
 
A Bocskai-szabadságharcnak köszönhetően a királyi Magyarország berendezkedését a ''rendi dualizmus'' jellemezte, egészen 1671-ig, a nyílt abszolutizmus bevetéséig.