„Dimítriosz Vikélasz” változatai közötti eltérés

Vikélasz Ermúpoliban született, a görögországi [[Szírosz]] szigetén. Édesapja kereskedő volt, édesanyja pedig a gazdag Melasz család tagja. Hatéves korában a család elköltözött Konstantinápolyba, tíz évvel később pedig Odesszába vándoroltak, ott édesapja kezei alatt kezdett el dolgozni. Már akkor megmutatta irodalmi tehetségét, 17 éves korában ő fordította [[Jean Racine]] Esther-jét.<ref name="Llewellyn-Smith 84. o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 84. o.</ref>

1852-ben Londonba távozott két nagybátyjával, ahol vállalkozásuknál (Melas Bros) először könyvelőként dolgozott, majd üzlettársuk lett. Heti rendszerességgel kezdett levelezni édesanyjával, ez a levelezés élete egyik fontos része lett.<ref name="Llewellyn-Smith 84. o."/>

Naplójában, amelyben nem csak mindennapi életének történéseiről számolt be, de Leon nagybátyja tanácsait is feljegyezte, összegezte gondolatait az általa olvasott könyvekről és megtekintett előadásokról.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85. o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 84-85. o.</ref>

A University College London esti tagozatos képzésén (az egyetlen egyetem Londonban, amely nem követeli meg a hallgatóktól az [[anglikán]] vallás gyakorlását) [[botanika]] tudományban szerzett diplomát.<ref name="Dolianitis 106-107. o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 106-107. o.</ref> Németül és olaszul tanult, valamint vívott, lovagolt és evezett is, de a körülmények nem engedték meg neki, hogy ezeket később folytassa.<ref name="Dolianitis 107. o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 107. o.</ref> Publikálni kezdett, először egy verses antológiát 1862-ben, majd számos cikket jelentetett londoni folyóiratokban.

Az 1863-as görögországi politikai események idején, a forradalom elkötelezett híveként, amely Ottó görög király száműzetéséhez és I. György megkoronázásához vezetett, Vikélasz pénzgyűjtésbe kezdett, hogy támogassa az ideiglenes kormányt. A kor legnagyobb lapjainak írt levelében kérte, hogy tartsák tiszteletben Görögország jogait. 1866-ban véglegesen ismertté vált a brit értelmiségiek között, miután kapcsolatokat épített ki szerzőkkel és akadémiai tagokkal, hogy megnyerje őket a krétai ügyhöz az 1866-1867-es lázadás idején, amely érdekében folytatta az adománygyűjtést.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85. o."/><ref name="Dolianitis 107. o."/>

1866-ban, feleségül vette a nála 12 évvel fiatalabb Kalliope Geralopoulou-t, egyik nagybátyja feleségének, Katerininek húgát, aki szintén egy gazdag londoni kereskedőcsalád gyermeke volt.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85. o."/> Nagybátyjai vállalkozásában névleges partner lett időközben ("Melas Bros - D. Vikelas").<ref name="Dolianitis 108. o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 108. o.</ref>

A kezdeti találkozások után barátok lettek a londoni görög nagykövet, [[Szpirídon Trikúpisz]] fiával, és a későbbi görög miniszterelnökkel, [[Harílaosz Trikúpisz|Harílaosz Trikúpisszal]], aki éppen akkor kezdte el politikai karrierjét a görög nagykövetség attaséjaként, velük rendszeres levelezést tartott fent.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85. o."/>

Közben igyekezett hasznára lenni Görögországnak, 1868-ban egy 30 oldalas statisztikai cikket jelentetett meg a görög királyságról egy, a Királyi Statisztikai Társaság által rendezett konferenciát követően; 1870-ben pedig iskolát alapított Angliában élő görög gyermekek számára. Összes munkájával - legyen az vitaanyag, politikai, újságírói, történelmi vagy irodalmi- két célja volt: emelni a közhangulatot és az intellektuális szintet hazájában, illetve hogy Görögország ismertségét elismerésre váltsa világszerte.<ref name="Dolianitis 108. o."/>

1876-ban, a gazdasági válság nyomán, mely 1873-ban kezdődött, annak érdekében, hogy ne veszítsék el vagyonukat, Vikélasz és nagybátyjai megszüntették vállalkozásukat, így abban a kényelmes helyzetben találta magát, hogy ideje nagy részét immáron az irodalomnak szentelhette.<ref name="Dolianitis 109. o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 109. o.</ref>

1874-ben, édesapja halálát követően, Vikélasz felesége mentális problémákkal kezdett küzdeni, és öngyilkosságra való hajlam mutatkozott nála.<ref name="Llewellyn-Smith 85. o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 85. o.</ref> A házaspár utazással próbálta a betegség tüneteit enyhíteni, de egy újabb pánikrohamot követően feleségét a doktorok elmebetegnek nyilvánították, ezt követően hét és fél évet a Ivry-sur-Seine-i elmegyógyintézetben töltött. Szokásához hűen Vikélasz az elkövetkezendő húsz évben napról napra rögzítette felesége mentális állapotának változásait.<ref name="Llewellyn-Smith 85. o."/>

Folyóiratában 1872-től rendszeresen kifejezte azt, hogy Athénba szeretne visszatérni, 1877-ben, mikor felesége állapota javuló tendenciát mutatott, az alkalmat kihasználva Athénba mentek, és építkezésbe kezdett az egyetem közelében. Felesége állapota azonban újra rosszabbodni kezdett, és visszatértek Párizsba.<ref name="Llewellyn-Smith 85. o."/>

Újabb párizsi tartózkodása alatt, Vikélasz a következő [[William Shakespeare|Shakespeare]] művek görög nyelvre való fordításába kezdett: [[Lear király]], [[Rómeó és Júlia (színmű)|Rómeo és Júlia]], [[Othello]] (1878), illetve [[Macbeth (színmű)|Macbeth]] és [[Hamlet, dán királyfi|Hamlet]] (1881). Fordításai lelkes fogadtatásnak örvendtek az athéni irodalmi közösség körében. Megírta fő irodalmi művét, a Loukis Laras-t, amely sorozat formájában jelent meg először 1879-ben, és még abban az évben francia és német nyelvre is lefordították. A francia fordítás, amelyet először 1880-ban közöltek, szerepelt Jules Ferry francia oktatási miniszter listáján, amin azok a könyvek voltak, amelyeket jó tanulók kaphatták díjként.<ref name="Dolianitis 109. o."/>

Vikélasz a következő 15 évet Párizsban töltötte, és kapcsolatokat épített ki a francia főváros értelmiségi és irodalmi köreivel. Számos cikket írt (a bizánci történelemről, a görög politikai életről), valamint novellákat és útikalauzokat is.<ref name="Llewellyn-Smith 86. o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 86. o.</ref>

A görög nyelvi vitában (katharevousa és dimotiki között), Vikélasz középre állt, elutasította a dimotiki-hívek kicsapongásait, akik az intellektuális nyelvezet túlzottan heves védelmezői voltak, és azt javasolta, hogy a katharevousa-irányzat érvényesüljön a parlamenti jegyzőkönyvek vezetésében, és a köznyelv legyen használatos a költészetben.<ref name="Sophie Basch 231. o.">Sophie Basch, ''Le Mirage Grec.'', 231. o.</ref>

1877 és 1892 között utazással töltötte idejét, miután felesége betegsége addigi legrosszabb fázisába került, és férje jelenlétét nem tudta elviselni. Visszatért Görögországba, látogatást tett Skóciában, Svájcban, Spanyolországban illetve Konstantinápolyban.<ref name="Llewellyn-Smith 86. o."/>

1892-ben telket vásárolt Athénban, ahol felépítette új rezidenciáját, ez lett egyben végső lakhelye.<ref name="Llewellyn-Smith 86. o."/>

1893-ban anyagilag támogatta a görög ortodox templom felépítését Párizsban.<ref name="Dolianitis 111. o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 111. o.</ref>

1894 májusában felkérést kapott a Pángörög Torna Egylettől, hogy vegyen részt az egy hónap múlva esedékes kongresszuson, amelyet a Pierre de Coubertin hívott össze. Némi hezitálás után úgy döntött, hogy képviseli a szövetséget.<ref name="Llewellyn-Smith 86. o."/> A kongresszuson határoztak arról, hogy az olimpiai játékok megrendezését újraindítják, és az első olimpia helyszíne Athén lesz.

1894 őszén felelősséget érezve az olimpia megrendezéséért, Vikélasz visszatért Görögországba, de a tíz nappal később Párizsból kapott távirat miatt, miszerint felesége állapota rosszabbodott (ödémák keletkeztek testében), azonnal Párizsba utazott, de felesége addigra elhunyt.<ref name="Llewellyn-Smith 95. o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 95. o.</ref>

1894 novemberében néhány fiatal nemzeti érzelmű hivatalnok létrehozott egy titkos társaságot, az Ethniki Etairia-t, amelynek célja a nemzeti morál fellendítése, és a görög felszabadítás előkészítése volt.<ref name="Llewellyn-Smith 49-50. o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 49-50. o.</ref> 1895 szeptemberében civileket toboroztak, akik mind kapcsolódtak az olimpia megrendezéséhez, köztük Vikélasz is, ő azonban azt állította, hogy csupán baráti nyomásra csatlakozott, kizárólag pénzügyi szerepet játszva, ezután hirtelen kilépett a társaságból.<ref name="Llewellyn-Smith 149-150. o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 149-150. o.</ref> Ekkor még mindig bízott országa újraépítésében.

A játékok után, amely sikeres rendezésnek bizonyult, Vikélasz visszalépett a NOB tagságtól, helyét elnökként Pierre de Coubertin vette át, tagságát pedig Alexander Mercati. A görög-török háborúban elszenvedett vereség nagyban rombolta kedélyállapotát, és eldöntötte, hogy véglegesen Athénba teszi át székhelyét, ahol a közoktatásnak szenteli életét.<ref name="William Miller 117. o.">William Miller, ''Notices of books...'', 117. o.</ref>

1905-ben az athéni egyetemet képviselve vett részt a hetedik olimpiai konferencián Brüsszelben,<ref name="Revue Olympique 132. o.">Revue Olympique, ''Demetrius Bikelas'', 132. o.</ref> illetve aktív tagja maradt a Görög Olimpiai Bizottságnak. 1908. július 20-án hunyt el Athénban "valamilyen kínzó betegségben".<ref name="Revue Olympique 131. o.">Revue Olympique, ''Demetrius Bikelas'', 131. o.</ref>

[[Franciaország]] a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrend]] lovagi fokozatát adományozta Vikélasz részére 1891 december 31-én, és a [[St. Andrews-i Egyetem|St. Andrew Egyetem]] tiszteletbeli doktorává avatták 1893 novemberében (első görög személyként).<ref name="Dolianitis 111. o."/>