|
== Története ==
A település régi nevét a mellette fekvő "''Lipótvár„Lipótvár” (Leopoldstadt)''" erődről kapta, mellyel története is szorosan összefügg. A vár keletkezése a [[17. század]] második felének súlyos katonai helyzetével kapcsolatos, mely sürgős intézkedéseket követelt [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császártól]], hogy az egyre növekvő török terjeszkedést megállítsa és megvédje a falvakat a török pusztításaitól. A császár és a haditanács új, korszerű erődítmény építését határozta el azon a területen, melyet a kincstár [[galgóc]]i nemesektől vásárolt meg. Az építést a császár megbízásából [[Léva]] parancsnoka, [[Jean-Louis Raduit de Souches]] generális irányította, a vár első parancsnokául pedig Johann N. Rith ezredest, De Souches egyik tisztjét nevezte ki. Lipótvár 3000 ember megfeszített munkájával mindössze öt év alatt, [[1665]] és [[1669]] között épült fel, ezzel Közép-Európa akkori legmodernebb és egyik legszilárdabb erődítménye jött létre. A várnak hadi szerepe azonban később mégsem a török ellen, hanem a kuruc háborúk során volt. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharc]] idején a magyarok kezére került, de [[1849]]. [[február 2.|február 2]]-án őrsége kapitulált a túlerőben lévő császári csapatok előtt. Ezután komoly császári erők állomásoztak benne. Később jelentősége megszűnt, a [[19. század]] második felében előbb katonai raktárként szolgált, majd [[1855]]-ben a [[Bach-korszak|Bach-rendszer]] börtönné építtette át, és a mai napig is börtönként működik.
A vár építésével egyidejűleg a császár döntött egy, a közelében építendő és nevét viselő város megalapításáról is. Ennek felépítéséhez két korábbi falu, Veresvár és Újfalu területét használták fel. Az építés 1665-ben kezdődött, első lakói bajor és morva kézművesek voltak, akik a vár építésénél dolgoztak. A település magyarul az Újvároska, latinul a "''Neistadtad„Neistadtad penes Praesidium LeopoldopolienesLeopoldopolienes”''" nevet kapta. Lakói szolgálataikért számos kiváltságban részesültek, melyeket a császár [[1712]]-ben megerősített. A kiváltságokat később vámmentességgel, valamint vásár és hetipiac tartási joggal bővítették. Az első országos vásárt [[1713]]. [[január 17.|január 17]]-én tartották. A [[17. század]]tól a város többször szenvedett árvíz és tűzvész pusztításaitól. Az első nagyobb tűzvészt [[1683]]-ban szenvedte el a település, amikor Henrich Kielmansegg lipótvári kapitány gyújttatta fel katonáival, hogy az ne kerüljön a Bécs ellen vonuló török sereg kezére. Ebben megsemmisült a jezsuiták [[1671]]-ben épített temploma is. [[1693]]-ban helyette új katolikus templom épült, amely [[1813]]-ban az árvízben szenvedett súlyos károkat. A következő csapás [[1848]]-ban érte a várost, amikor a vár helyőrsége Hurban szabadcsapatai előtt gyújtotta fel azt. A város plébániáját [[1775]]-ben alapították, anyakönyveit [[1739]]-től vezetik. A Pozsony-Trencsén vasútvonal megépülése után a város jelentősége ismét megnőtt.
Fényes Elek szerint "''Ujvároska„Ujvároska (Leopold Mestitsko), Nyitra m. tót m.v. Leopoldvár mellett: 397 kath. lak. Kath. paroch. templom, sok urasági épületekkel, majorsággal és téglavetővel. F. u. gróf Erdődy Józsefné. Ut. p. Galgócz.”''"<ref>{{Fényes}}</ref>
Nyitra vármegye monográfiája szerint "''Ujvároska„Ujvároska, tót község a Vág jobb partján, 577 r. kath. lakossal. Posta, táviró és vasuti állomása Lipótvár. A község 1664-ben II. Lipót alatt keletkezett és a lipótvári vár épitése körül alkalmazott munkások voltak első lakói. A községházán máig is őrzik azokat a szabadalmi leveleket, melyek Ujvároskát a mezővárosok, lakóit pedig a szabad polgárok közé emelik. Ez időből maradt fenna a község piaczán álló és 1669. évszámmal ellátott emlékoszlop is. Kath. temploma 1710-ben épült. Kegyura a gróf Erdődy-család. A község 1848-ban sokat szenvedett a közeli Lipótvár körüli harczok miatt, sőt ez alkalommal az egész falu porrá égett.”''"<ref>{{Borovszky}} Nyitra vármegye.</ref>
A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Nyitra vármegye]] [[Galgóci járás]]ához tartozott.
|
