„Óscar Romero (érsek)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN sablon AWB |
a link egyértelműsítés AWB |
||
9. sor:
| címer képaláírása =
| jelmondat = '''Sentire cum Ecclesia <br/> <small>(Együttérezni az Egyházzal)</small>'''
| nemzetiség = [[
| pappá szentelés ideje = [[1942]]. [[április 4.]]
| pappá szentelés helye =
62. sor:
A Salvadorban évtizedek óta fennálló konfliktus legfőbb oka az volt, hogy a mezőgazdasági földterület túlnyomó része kis számú gazdag földbirtokos család kezén volt, ugyanakkor az ország lakosságának döntő részét a nincstelen népesség tette ki. A kis létszámú és gazdag oligarchia csak szervezett állami terror révén tudta fenntartani hatalmát. E társadalmi igazságtalanság miatt egyre nőtt a lázadó csoportok létszáma és ereje, köztük a fegyveres ellenállástól sem tartózkodó [[Gerilla-hadviselés|gerilla]]-csoportoké.
Ezekben az években a szegénység kérdése egész [[Latin-Amerika|Latin-Amerikában]] a katolikus egyház egyik fő témájává, megoldandó problémájává vált.<ref>1968-ban latin-amerikai katolikus püspökök gyűltek össze a kolumbiai [[Medellín (Kolumbia)|]]ben, ahol „intézményesült bűn”-ről beszéltek, amely Latin-Amerika népeinek többségét sújtja és tartja elnyomás alatt, és felhívást intéztek az egész egyházhoz a szegények támogatására.</ref> A társadalmi forrongás utat talált a munkájuk révén a szegényekkel és elnyomottakkal szoros kapcsolatba kerülő papok körébe is. Egyre többen szimpatizáltak a jellegzetesen latin-amerikai ''felszabadítási teológia'' elveivel.
[[Fájl: Óscar_Arnulfo_Romero_with_Pope_Paul_VI_(1).jpg |balra|bélyegkép|250px|Romero érsek VI. Pál pápánál (1978)]]
Óscar Romero kezdetben távol tartotta magát ezektől a társadalmi mozgalmaktól. 1977-ben, érsekké történő kinevezésének az évében az országon agitációs hullám söpört végig. Sztrájkok és tüntetések követték egymást, a parasztok sok helyütt elfoglalták a földesurak birtokait. Február 28-án, pár nappal Romero beiktatását követően, egy választási csalás elleni nagyszabású tiltakozás vérfürdőbe torkollott, március 12-én pedig megöltek egy jezsuita szerzetest, [[Rutilio Grande]] atyát, aki a szegények pártfogójaként végzett szociális munkát a nyomorgók között. A megölt [[Jézus Társasága|jezsuita]] atya Romero érsek nagyrabecsült jóbarátja volt. Ez az esemény változtatta meg az érsek látásmódját. Ettől kezdve vált a szegények, az elnyomottak, a nincstelenek védőjévé, szószólójává. [[Prédikáció|Szentbeszédeiben]], amelyeket nem csupán a székesegyházban hallgathattak meg a hívek, hanem az egyházmegye rádiója révén az egész országban, folyamatosan szóvá tette a katonaság és a halálbrigádok által elkövetett jogtalanságokat. Konkrét segítséget is nyújtott, egy jogsegélyszolgálatot működtetett, látogatta és bátorította a vidéki közösségeket, ahol a halálosztagok működtek.
| |||