Főmenü megnyitása

Módosítások

nyelvi hibajavítások
'''Titulescu, Nicolae''' ([[Craiova]], [[1882]]. [[március 4.]] − [[Cannes]], [[1941]]. [[március 17.]]) [[románok|román]] [[diplomáciai rangok|diplomata]], [[ügyvéd]], [[beosztás (felsőoktatás)|egyetemi tanár]] és [[politika|politikus]], [[pénzügyminisztérium|pénzügyminiszter]], többször [[kormány (állami szerv)|külügyminiszter]], [[diplomáciai rangok|meghatalmazotti miniszter]], a [[Nemzetek Szövetsége|Nemzetek Szövetségének]] elnöke ([[1930]]−[[1932]]). Tagja a román [[Akadémia (tudományos társaság)|Tudományos Akadémiának]] ([[1935]]).
== Élete ==
Apja Ion Titulescu (Nicolae Economu [[diakónus]] fia) [[Dolj megye]] [[prefektus]]aként a craiovai Fellebbviteli Bíróság elnöki tisztét töltötte be, és [[országgyűlési képviselő|parlamenti képviselő]] volt. Nicolae Titulescu gyermekéveiben apja vidéki földbirtokán élt. Craiovában járt [[gimnázium|középiskolába]]. Kitűnő eredményű [[érettségi vizsga|érettségi]] után ösztöndíjjal [[Párizs|Párizsba]] került, ahol a Sorbonne Jogi karán<ref>Sorbonne Paris Law Faculty</ref> [[Marcel Planiol]] {{linkiw| Marcel Planiol|Marcel Planiol|en}} és [[Charles Lyon-Caen]] {{linkiw|Charles Lyon-Caen |Charles Lyon-Caen |fr}} híres jogászprofesszorok tanítványa. Ott [[doktorátus|doktorált]]. Ebben az időszakban a [[Párizs|franciaországifrancia főváros]] egyik [[szabadkőművesség|szabadkőműves páholyának]] tagja lett. [[1905]]-ben tért vissza [[Románia|Romániába]]. A [[Jászvásár|Jasi Egyetem]] jogtudományi professzora és dékánja volt. Csak [[1907]]-ben költözött [[Bukarest|Bukarestbe]]. Ott a [[portál:jog|polgárjog]] egyetemi tanáraként lett oktató és ismert ügyvédként is dolgozott. Nagyszerű szónoki képességekkel rendelkezett. Korának egyik legismertebb és leghatásosabb román szónoka volt.<br />
[[1909]]-ben a [[Take lonescu]] {{linkiw|Take Ionescu|Take Ionescu|ro}} vezette Demokrata Párt tagjaként kezdett politizálni. Az [[1912]]-es választásokat megnyerő Konzervatív-Demokrata Párt listáján bekerült a romániai [[parlament]]be. Első beszédében Románia helyzetéről és a [[Balkán (térség)|Balkán]] eseményeiről szólt. Öt év múlva pénzügyminiszterként a [[Ion I. C. Brătianu]] [[kormány (állami szerv)|kormány]] tagja lett ([[1917]]. [[július 10.]] − [[1918]]. [[január 28.]]). 1920-as évek elejétől kizárólag külpolitikával foglalkozott. Több nyelven beszélt ([[francia nyelv|francia]], [[angol nyelv|angol]], [[német nyelv|német]], [[olasz nyelv|olasz]]). [[1918]] nyarán Párizsban szervezője volt az Országos Román Bizottságnak (International Romanian Committee; National Romanian Committee). A bizottság tagjai, ismert román [[értelmiség]]iek (Take Ionescu, [[Octavian Goga]], [[Traian Vuia]] {{linkiw|Traian Vuia|Traian Vuia|ro}}, [[Constantin Mille]] {{linkiw|Constantin Mille|Constantin Mille|en}} stb.), azon munkálkodtak, hogy az [[Párizs környéki békeszerződések|1. világháborút lezáró békékben]] minél teljesebben érvényesüljön a román [[nemzet]] célja: [[Román Királyság|Nagy-Románia]] megteremtése. Céljuk eléréséhez igyekeztek megszerezni a nemzetközi közvélemény támogatását.<br />
Hazája rendkívüli és meghatalmazott minisztereként [[London]]ban ([[1921]]−[[1927]], [[1928]]−[[1932]]) dolgozott. Két alkalommal Románia külügyminisztere (1927−1928; 1932−[[1936]]), és [[1920]]-tól a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) tagja volt. [[1930]] őszén, majdnem egyhangúlag a Nemzetek Szövetségének elnökévé választották. A következő évben, a szokástól eltérően, második alkalommal is megválasztották e hivatalba. Az 1930-as évek első felében Európa egyik legtekintélyesebb, és jelentős befolyásossal rendelkező külpolitikai személyiségének tartották.
 
== Külpolitikája ==
Külpolitikai munkájával segíteni kívánta az 1. világháborút lezáró békeszerződések teremtette európai [[béke]] megtartását, és ezzel együtt minél át fogóbbátfogóbb módon biztosítani akarta Nagy-Románia területi integritásának nemcsak a [[portál:jog|jogi]], de a gyakorlati stabilitását. Sürgette a nemzetközi vagy kétoldalú béke-megállapodások rendelkezéseinek végrehajtását és megőrzését. Fellépett a békét veszélyeztető bármilyen területi revíziós törekvéssel szemben. Részt vett a [[Kellogg–Briand-paktum]] előkészítésében, s ahhoz hazája, külügyminisztersége idején, késedelem nélkül csatlakozott. Már korán felismerte és figyelmeztetett a német, illetve az olasz [[fasizmus]] Európa békéjét fenyegető veszélyére. Ugyanakkor a háborút követő időszakban, de különösen a második külügyminisztersége idején segítette a [[Oroszországi polgárháború|Szovjet-Oroszországot]], majd a [[Szovjetunió]]t nemzetközi elszigeteltsége megszüntetésében, nyugati kapcsolatai kiépítésében. Így is kívánta erősíteni [[Besszarábia]] és [[Bukovina (régió)|Bukovina]] Nagy-Romániához tartozását. A Szovjetunió támogatásában bízva kívánta megakadályozni [[Adolf Hitler|Hitler]] agresszív törekvéseinek érvényesülését. Az 1930-as évek körepén felvetette az európai [[országhatár]]ok erőszakos megváltoztatásának törekvése helyett a „országhatárok légiesítése” gondolatát.
 
::'' „…Mindig azt hirdettem, nem a határok revíziója, nem a határokat jelentő rossz előmozdítása fogja biztosítani a nemzetek boldogulását, hanem a határok szellemiesítése, a bennük rejlő akadályok felszámolása…” <ref>Titulescu 1937-ben mondott egyik beszédének részletét idézi Ádám Magda: Román külügyminiszter a két háború között… című tanulmányában. </ref><br />
Az [[Első világháború|1. világháború]] utolsó éveiben részt vett Párizsban a Nagy-Romániáért „harcoló” román nemzeti bizottság munkájában. Take Ionescu és I. C. Brătianu mellett küzdött az [[antant]] képviselőivel [[1916]]. [[augusztus 17.|augusztus 17-én]] megkötött titkos [[Bukaresti szerződés (1916)|bukaresti szerződés]] teljesítéséért. Románia részéről külügyi államtitkárként, korábbi miniszteri [[államtitkár]]ént és [[Ion Cantacuzino]] {{linkiw|Ion Cantacuzino|Ion Cantacuzino|ro}} román [[tudomány|tudós]] [[orvos]]-[[mikrobiológia|mikrobiológus]], [[államminiszter]]ként írta alá [[1920]]. [[március 4.|március 4-én]] a trianoni békeszerződést, amely a Magyarországgal elismertette Erdély [[unió (politika)|unióját]] Romániával.
=== Az [[optáns|optáns-földek]] [[tulajdonjog|tulajdonjogi]] problémája ===
Romániában [[1921]]. [[július 30.|július 30-án]] elfogadták az erdélyi, [[Bánság|bánsági]], [[Partium|partiumi]] és [[máramaros|máramarosi]] agrárreformról szóló törvényt. E területek azon földtulajdonosainak földjét, akik elhagyták Romániát és a trianoni békediktátum adta [[állampolgárság|állampolgársági]] rendelkezéseknek megfelelően a magyar állampolgárságot választották (optánsoptánsokoptánsok), az agrárreform értelmében, a román [[állam]] minden kárpótlás nélkül [[kisajátítás|kisajátította]] és romániai állampolgároknak kiosztotta. A trianoni békediktátum 250. cikkelye szerint: <br />
::'' „250. Cikk. A 232. cikk és a IV. címhez tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a magyar állampolgároknak vagy a magyar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák–Magyar Monarchia területein fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek az említett rendelkezésekben megszabott lefoglalás vagy felszámolás alá. Ezek a javak, jogok és érdekek a jogosultaknak (minden ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra, kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. évi november hó 3-ától a jelen Szerződés életbelépéséig alkotott bármily más rendelkezéstől mentesen) fognak visszaadatni. Az említett javak, jogok és érdekek abban az állapotban fognak visszaadatni, amelyben azok a szóban levő rendszabályok alkalmazása előtt voltak. Azokat a felszólalásokat, amelyeket magyar állampolgárok a jelen cikk alapján esetleg elő fognak terjeszteni, a 239. cikkben említett Vegyes Döntőbíróság fogja elbírálni.”<br />
::'' 232. Cikk. 1. i) A 250. cikk rendelkezéseinek fenntartásával oly felszámolások esetében, amelyeket akár a jelen Szerződést Szövetséges és Társult Hatalmakként aláíró új államokban, akár a Magyarország részéről fizetendő jóvátételekben nem részesülő államokban foganatosítottak, az ezeknek az államoknak részéről foganatosított felszámolások jövedelmét közvetlenül a tulajdonosoknak kell kifizetni…”<br />
1 858

szerkesztés