„Végítélet” változatai közötti eltérés

Az Egyház azt tanítja, hogy az ember halála után következik az ítélet,<ref>Vö. Zsid 9,27; 2Kor 5,8-10.</ref> azaz közvetlenül a [[halál]] után minden ember [[Lélek|lelke]] találkozik Istennel, amikor is Jézus Krisztus mindenkit külön-külön megítél és végérvényesen dönt az egyén sorsáról: vagy az örök [[Pokol|kárhozatra]] jut, vagy az örök [[Mennyország|boldogságba]], vagy pedig az átmeneti [[tisztítóhely]]re. Ezt az ítéletet nevezik [[különítélet]]nek.<ref>Dr. Szabó Gyula: Katolikus dogmatika: a katolikus hit igazságai főiskolások és krisztushívők számára I-III. Egri Érsekség, 2004. {{ISBN |963-216-603-5ö5}} ö II. k. 284. 288. o.</ref> Az ún. utolsó napon, vagy az ítélet napján [[Krisztus második eljövetele|Jézus újra eljön]] dicsőségesen, [[Feltámadás|feltámasztja]] a halottakat és egy egyetemes ítéletet tart, ahol az egész emberiség előtt mond ítéletet minden emberről, minden cselekedetről, korról, nemzetről, eszméről, jókról és rosszakól egyaránt. Ez az utolsó ítélet a keresztény élet győzelme és diadalmas megnyilvánulása. Ekkor véget ér az emberi történelem, a világ jelenlegi formája átalakul, és megkezdődik egy [[Új ég és új Föld|új ég és új föld]] időtlen története.<ref>Szabó: II. k. 310. 319. 321-322. o.</ref>