„Szepespatak” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ
(demo)
a (hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ)
Hnilecet a 13. – 14. század fordulóján alapították a közeli rézbányák kitermelésere. [[1315]]-ben a Máriássy családhoz tartozó Batiz comes oklevelében ''"Guylnitz"'' néven említik először. Lakói, akik bányászok és favágók voltak a letelepedés fejében 20 évre adómentességet kaptak. A következő említés Willermus magiszter szepesi gróf [[1328]]-ban kelt oklevelében található. A kitermelés a [[15. század]] második felére visszaesett, a bányák nagy részét bezárták. Újabb fellendülés a [[16. század]] végén következett be, amikor a szepesi bányászat megújult, új bányákat nyitottak és az érc feldolgozására kohókat építettek. Ekkor épült meg Jero huta is. [[1639]]-ben a bányák közül Szontágh Gáspárnak Gajnár, a királyhegyi, Knole és Grétli, Reiser Zsigmondnak és Walsdorf Lajosnak a Knole, Mum Gáspárnak a Bindt nevű részeken, a Rosenbergeknek Rosztoka, a Weisz családnak a Vaspatak völgyében voltak bányáik, a Münnich család új bányát nyitott a Glazen nevű részen. Ez az időszak a [[17. század]] végéig tartott, amikor a kuruc háborúk miatt a vidék a hadak fosztogatásának volt kitéve és sok település elnéptelenedett. Az élet csak a [[18. század]] második felében tért vissza a régi kerékvágásba, amikor a kihalt településeket nagyrészt újratelepítették. [[1772]] már 16 bánya működött a területén. A Glanzen rézbánya birtokosai a Jóny, Szulyowszky, Grünblatt, Pongrácz, Glatzinger, Újházy, Berzeviczy családok, a Rinnergang rézbánya a Grünblatt, Glatzinger, Újházy, Meerwaldt, Zittkowszky családok, a Grétla rézbánya Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családok, a Stohlweg rézbánya a Grünblatt és Korabinszky családok, a rosztokai Borovniak bánya a Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családok tulajdonában voltak. [[1779]]-ben a Csáky, a Grünblatt, a Greisinger, a Szontágh, a Gál, az Eötvös a Jóny, a Máriássy, a Szentmiklóssy és Demján családok voltak a főbb birtokosok. Az [[1780]]-ban a szepesi püspökség által elrendelt összeírás szerint a plébánia területén összesen 777 lakos élt, közülük 710 katolikus és 67 egyéb. [[1787]]-ben Kishlinec 51 házában 306 lakos élt. A település első fatemplomát [[1793]]-ban, első iskoláját [[1806]]-ban épatették. [[1828]]-ban 47 háza volt 343 lakossal. Lakói bányászok, erdei munkások voltak.
 
Fényes Elek szerint ''" Hnilecz, tót falu, Szepes vmegyében, a Gölnicz vizénél, Gömör vmegye szélén: 187 kath., 31 evang. lak. Kath. paroch. templom. Vashámorok. Szép erdő. F. u. a kamara. Ut. p. Lőcse."'' <ref>{{Fényes}}</ref>
 
A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Szepes vármegye]] [[Iglói járás]]ához tartozott. Ma mindinkább üdülőtelepülés jelleget ölt.
319 396

szerkesztés