„Vörös Khmer” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
felépítés
8. sor:
1970-ben egy amerikai támogatású puccs során Szihanuk herceget eltávolították az állam éléről, Szihanuk ekkor nemzeti egységkormányt szervezett a Khmer részvételével és együtt folytatták a harcot. Az egységkormányban azonban a kommunisták átvették a hatalmat és 1975-ben, [[Ho Si Minh-város|Saigon]] elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa is, nemsokára a vörös khmerek hatalomra jutottak, és az országot átnevezték Demokratikus Kambodzsára. 1976-ban Szihanuk herceg lemondott az államfői tisztségről, nemsokára pedig beiktatták Pol Potot, mint az új kormány miniszterelnökét.
 
A Vörös Khmerek ideológiája nagyon nehezen határozható meg, de a maoizmushoz áll legközelebb, annak egy leszármazott ideológiája, ugyanakkor azt hirdették magukról a nagyvilág számára, hogy egy teljesen saját ideológiai rendszert követnek, ezt személyesen [[Ieng Sary]] nyilatkozta a [[Der Spiegel]] című német (akkor még NSZK) lapnak 1977-ben.<!--1977/20.szám--><ref name="Mate">{{cite book |author=Máté György |authorlink=Máté György |coauthors= |title=Pol Pot |year=1982 |publisher=Magvető Könyvkiadó |location=Győr |id=963-271-742-2 |pages=88 }}</ref> Négyéves uralmuk alatt két fő céljuk volt: egyrészt, hogy a khmer etnikum vélt felsőbbrendűségét intézményesítsék az országban; másrészt, hogy alávessék Kambodzsát és Kambodzsa népeit korlátlan uralmuknak. E célok megvalósítása során 2&nbsp;000&nbsp;000 nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le, miközben a gazdaság, melyet teljesen az állam alá rendeltek, összeomlott. Összesen legalább egymillió, valószínűleg inkább 2,5-3 millió ember haláláért felelős a vörös khmerek uralma. (A becslések eltérőek: a korabeli külföldi megfigyelők egymillió áldozatról beszéltek, a vietnámiak hárommillióról, a [[Yale Egyetem]] 1996-os kutatása 2 millióra teszi a halottak számát.) Az áldozatok többsége a járványok és az éhezés miatt vesztette életét, de több százezerre teszik a kivégzettek számát is. Céljuk egy önellátó kommunista agrártársadalom kialakítása volt, ebből a megfontolásból a városi lakosság és a buddhista szerzetesek nagy részét rizstermelő munkatáborokba telepítették vagy kivégezték, az infrastruktúrát és az ipart gyakorlatilag felszámolták. Hatalomra jutásukig szorosan együttműködtek a vietnámi kommunistákkal, ám utána a szovjetbarát vietnámi irányvonallal szemben Kína felé orientálódtak. Emögött elsősorban nem ideológiai megfontolások álltak, hanem a vietnámi befolyás megakadályozása volt a céljuk.
 
Rendszeresek voltak az életmódgyűlések, amelyeken kötelező volt a részvétel. Ezeket általában a párt egy régebbi harcosa vezette. A résztvevőknek be kellett számolniuk gyengeségeikről.<ref name="ZAA">BBC: {{cite web | url = https://www.youtube.com/watch?v=j4zIDj2na10| title = Utazás a Gyilkos mezőkre | accessdate = 2013-08-05}}</ref>