„Apollónia (Illíria)” változatai közötti eltérés

'''Apollónia''' (ógörög ''Aπολλωνία'') az ókori [[Illíria]] déli részének egyik legjelentősebb, az {{ie|7}}. és az i. sz. 6. század között fennállt városa volt az [[Adriai-tenger]]be ömlő [[Vjosa]] (korabeli nevén Aóosz vagy Aous) egykori torkolatvidékén. A fénykorában 40-5040–50 ezer lakosú város az északabbra fekvő [[Epidamnosz|Epidamnosszal]] együtt egy évezreden keresztül meghatározó szerepet játszott az [[illírek]] lakta vidék gazdasági, társadalmi és kulturális életében. Ma romváros, a középkori [[Szűz Mária-kolostor (Pojan)|Szűz Mária-kolostort]] és az Apollóniai Régészeti Múzeumot is magában foglaló régészeti park [[Albánia|Közép-Albániában]] (albán nevén ''Apoloni/Apolonia''), [[Fier]] városától 7 kilométerre nyugatra. Az ország egyik legjelentősebb régészeti emlékhelye, 2014 óta Albánia világörökségi listára [[Albánia javasolt világörökségi helyszínei|javasolt kulturális helyszíneinek]] egyike.{{refhely|Unesco 2014|.}}

A [[taulantok|taulant]] illírek szállásterületén az {{ie|7}}. század végén alapították a várost [[korinthosz]]i és [[Korfu|kerkürai]] [[görög gyarmatosítás|görög gyarmatosítók]]. A hajózható Aóosz közeli deltatorkolatánál létesített kikötő biztosította a [[polisz]] gyors kereskedelmi felvirágzását. A jövedelmező [[rabszolgaság|rabszolga-kereskedelem]] mellett a környék mezőgazdasági terményeit és [[aszfalt|bitumenjét]] juttatták el görög földre, valamint piacot teremtettek Illíria [[kézművesség|kézművestermékei]] számára. A saját pénzt is verető, virágzó Apollónia számos görög bevándorlót vonzott, ennek nyomán kiélesedtek a társadalmi ellentétek, és az {{ie|4}}. századra az illíreket elnyomó [[oligarchia|oligarchikus rend]] alakult ki a városban. Az {{ie|4}}. század végétől a hátországban politikailag és katonailag megerősödött [[makedónok|makedón]], [[epiróták|epiróta]] és illír államalakulatok fennhatóságukat vagy éppen szövetségesi rendszerüket gyakorta kiterjesztették Apollóniára is. Az {{ie|3}}. század második felére a [[Római Birodalom]] is részese lett e változékony geopolitikai rendszernek, és kezdettől Apollóniát használta hadi kikötőjéül és támaszpontjául. A rómaiak {{ie|228}}-ban}} [[protektorátus]]uk alá vonták a várost, amely {{ie|168-ban}} a meghódított illíriai részekkel együtt '''Apollonia''' néven<ref>A város a római uralom alatt is megőrizte görögös kultúráját és görög nyelvhasználatát, a szócikkben ezért következetesen az ''Apollónia'' alakot használjuk.</ref> a római közigazgatás, a birodalom része lett.

A római uralom alatt a város mint ''[[civitas libera]]'' megtarthatta önkormányzatát, görög kultúráját és [[ógörög nyelv|anyanyelvét]]. Az {{ie|2}}. század második felében a [[Via Egnatia]] egyik nyugati kiindulópontja lett, ami tovább növelte gazdasági szerepét. Emellett jelentős kulturális központ lett [[akadémia (közoktatás)|akadémiával]], [[könyvtár]]ral, és híres volt érett művészeti alkotásairól („a szobrok városa”). Az {{ie|49}}-ben}} kirobbant [[Polgárháborúk a Római Birodalomban|római polgárháború]] során [[Caius Iulius Caesar|Iulius Caesar]] illíriai támaszpontja, kevéssel később a leendő [[Augustus római császár|Augustus császár]] tanulmányainak helyszíne volt. Augustus uralkodásával Apollónia szabadságjogai kiteljesedtek, és egy addigra nagyrészt romanizált Illíriában továbbra is görög kultúrájú és önkormányzatú városként prosperált. Az i. sz. 3–4. század kedvezőtlen természetföldrajzi változásai azonban megpecsételték Apollónia sorsát. Földrengés következtében a folyó medre jóval délebbre került, a tengeröböl fokozatosan feltöltődött. A kikötő és tengerpart nélkül maradt kereskedőváros virágkora leáldozott. Az 5. században püspöki székhelyként a [[Bizánci Birodalom]] fennhatósága alá került, de a 6. századra végleg elnéptelenedett. Az elhagyott romváros területén a 13. században épült fel a [[Szűz Mária-kolostor (Pojan)|Szűz Mária-kolostor]].

Az ókorban a terület [[geomorfológia]]i szempontból a maitól eltérő képet mutatott: az alsó szakaszán hajózható [[Vjosa]] (ógörög Aóosz, latin Aous) völgye északabbra, Apollónia közelében futott és torkolt az Adriai-tengerbe. Az {{ie|4}}. századi [[Pszeudo-Szkülax-periplusz|Pszeudo-Szkülax-féle periplusz]] arról számolt be, hogy a közvetlenül a folyóparton fekvő város a tengertől 50 [[sztadion (mértékegység)|sztadionnyi]], kb. 8 kilométernyi távolságban volt, míg az {{ie|1}}. század végén [[Sztrabón]] földrajzi munkájában már arról tett említést, hogy Apollónia a folyótól 10, a tengertől 60 sztadionra, azaz kb. 1,5, illetve 9,5 kilométerre feküdt.{{refhely|Kahn 1961|:161–162.;|Wilkes 1991|:96.;|Ceka 2013|:80.;|Gilkes 2013|:39.;|Zavalani 2015|:15. Elsie (|Elsie 2010|:14.) szerint az ókori Apollónia mindössze 500 méterre volt a tengertől.}} A 2010-es években elvégzett műholdas elemzések és a talaj [[geokémia]]i-[[szedimentológia]]i vizsgálatai a fenti adatokat nem igazolták vissza. Ezek szerint a várost alapításakor mindössze 2két kilométer választotta el a tengerparttól, a kikötőt pedig az Aóosz egyik [[meander (folyókanyarulat)|meanderében]], a várostól 720 méterre délre építették ki.{{refhely|Fouache 2010|:118.}}

A város elhelyezkedésének stratégiai jelentőségét visszaigazolta az elkövetkező évezred. A korinthosziak által alapított Apollónia (és Epidamnosz) meghatározó szerepet játszott az illírek lakta partvidék gazdasági, társadalmi és kulturális életének alakulásában.{{refhely|Wilkes 1992|:110., 113.}} A part menti magaslatokról ellenőrzés alatt lehetett tartani a folyóvölgyet, egyúttal az Aóosz közeli deltatorkolatát és az azt övező lagúnákat védett és biztonságos kikötőként hasznosíthatták. Százhúsz hajót befogadni képes kikötőjük fennállásának évszázadaiban végig virágzott. Az illíriai és makedóniai háborúk során Apollónia volt a rómaiak egyik legjelentősebb katonai támaszpontja.{{refhely|Elsie 2010|:14.;|Gilkes 2013|:39.;|Zavalani 2015|:33.}} Egyes források közelebbi időpont meghatározása nélkül, „virágzása csúcsán” 40-5040–50 ezer főre teszik Apollónia lakosságát.{{refhely|Kahn 1961|:163.;|Pollo & Puto 1981|:7.;|Zavalani 2015|:15. Réti György útikönyve (|Réti 1991|:118.) az {{ie|3}}. század kapcsán említ 60 ezer lakost.}}