„Julianus barát” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Gaja (vitalap | szerkesztései) a szübőtej -> szubotáj |
||
11. sor:
A [[III. Honoriusz pápa|III. Honorius pápa]] által [[1216]]-ban engedélyezett [[Domonkos-rend|Szent Domonkos-rend]] Magyarországon [[1221]]-ben kezdte el működését a [[Bologna|Bolognában]] [[kánonjog]]ot tanult, majd hazatért [[Magyar Boldog Pál|Paulus Ungarus]] (Magyarországi Pál) munkássága révén. A Pál atya által szervezett [[rendtartomány]] sikeres volt, mert pár év múlva már képes volt [[Hittérítő|misszionárius]]okat küldeni a [[Szörénység]]be, majd a Keleti-Kárpátokon túlra, a [[kunok]] földjére. Ez utóbbiak nem örültek a térítő papok érkezésének, visszaűzték őket.
[[Dzsingisz mongol nagykán|Dzsingisz kán]] 1219-ben hadjáratot vezetett a [[Hvárezmi Birodalom]] ellen, s ennek folyományaként a [[
A kunok egy része behódolt és betagolódott a mongol seregbe, mások a [[Dnyeper]]től nyugatra menekültek. [[Barsz kun fejedelem]] is megkeresztelkedett, és elismerte a magyar király fennhatóságát. [[1228]]-ban a kun területek névleg már Béla erdélyi herceg, a későbbi [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] (1235–1270) kormányzása alá tartoztak. [[1229]]-ben [[Róbert (érsek)|Róbert]] [[esztergomi érsek]] felállította a [[milkói püspökség|milkói kun püspökséget]] (kb. a mai [[Csángók|Csángóföld]]ön). Bélának további expanziós tervei voltak, és a keletről menekülő kunoktól is valószínűleg kapott információkat keleten rekedt magyarokról. Így felmerült az ő felkeresésüknek a kérdése és a keresztény hitre térítése. {{refhely|Szendrei: Ki volt?}}
32. sor:
==Második útja ([[1237]])==
[[Kép:Julián útjának térképe (Magyar Nemzet Története 1896).jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Julianus barát útjának térképe]]
A volgai bolgár főurak nem tudtak egységbe tömörülni, és [[1236]] őszén vereséget szenvedtek [[Batu kán]] és hadvezére, [[
{{idézet2|''Nagy-Bolgárország nagy és hatalmas ország, melynek gazdag városai vannak, de mindnyájan pogányok… A régiek hagyományaiból tudják, hogy ezek a magyarok tőlük származnak…'' |Pater Richardus úti jelentése (1236)<ref>[http://mek.oszk.hu/12300/12318/12318.pdf Remete Farkas László: Magyarság kincsei Gondolatok, cikkek, tanulmányok… ], mek.oszk.hu</ref>}}
Julianus barát [[1237]]-ben megpróbált visszatérni az általa [[Magna Hungaria]]nak nevezett magyar őshazába, de csak [[Moszkva|Moszkvától]] valamivel keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben elpusztították (lásd: [[Tatárjárás#Kelet-Európa mongol meghódítása|Tatárjárás]]). Egy levéllel tért haza [[Batu kán]]tól, amelyben a mongol kán feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt.
|