„Nicolas Sarkozy” változatai közötti eltérés

Az elnökválasztásból, majd az azt követő, az [[UMP]] által megnyert nemzetgyűlési választásokból érdekes módon az új kormányfő, [[Jean-Pierre Raffarin]] első kabinetjében a belügyminiszteri posztot betöltő Nicolas Sarkozy profitált a legtöbbet. Világossá vált, hogy miközben a [[baloldal]] túlzottan megosztott, a [[szélsőjobboldal]] stabilan kb. 4–5 millió választóra számíthat. Sarkozy – akit mérvadó elemzők nem ok nélkül a legügyesebb médiapolitikusnak tartanak<ref name="autogenerated1">[http://www.monde-diplomatique.fr/2006/09/BENILDE/13928?var_recherche=Sarkozy M. Sarkozy déjà couronné par les oligarques des médias ?, par Marie Bénilde (Le Monde diplomatique)<!-- Robot generálta cím -->]</ref> –, jó érzékkel imserteismerte fel és használja ki a francia politika mezőnek ezt a sajátos megosztottságát. Szemben a [[jobbközép]] pártoknak a szélsőjobboldalt elszigetelni igyekvő gyakorlatával és retorikájával, Sarkozy kísérletet tett a Nemzeti Front választóinak a megnyerésére. Miközben a választott testületekben (önkormányzatok, regionális tanácsok stb.) az UMP továbbra sem működött együtt a szélsőjobboldallal, Sarkozy nyilatkozataiban megjelentek a korábban szinte kizárólag a Le Pen vezette párt által képviselt szólamok. Ezek között kiemelt helyet foglal el a [[bevándorlás]]i politika, a [[köztörvényes bűnöző]]kkel szembeni határozottabb rendőri fellépés, a [[nemzeti identitás]] sajátos, a francia [[Franciaországi Republikánus Párt|republikánus]] hagyományokhoz képest újszerű (kritikusai szerint „kirekesztő”<ref>[http://www.communautarisme.net/xml/syndication.rss Observatoire du communautarisme | Információk a laicizmusról, a diszkriminációról és a rasszizmusról]</ref>) értelmezése.