Főmenü megnyitása

Módosítások

a
732-ben [[Abdul Rahman al Ghafiqi]] átkelt a [[Pireneusok]]on, feldúlta [[Gascogne|Baszkföld]]et, és kifosztotta [[Bordeaux]]-t<ref>David Levering Lewis, ''God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215'', (W.W. and Norton Company, 2008), 166.</ref> Odo lassan gyűjtötte össze erőit. [[Bordeaux]]-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a [[Garonne menti csata|Garonne menti csatában]] vereséget szenvedett.
 
Miközben újraszervezte szétvert seregét, korábbi ellensége, [[Martell Károly]] szövetséget kínált neki arra az esetre, ha formálisan hajlandó elismerni hűbérurának a frank királyt. Odo elfogadta az ajánlatot, és meghatározó szerepet játszott a [[Poitierspoitiers-i csata (732)|poitiers-i csatában]], amelyben betört a mórok táborába, és felgyújtotta azt.<ref name="AuñamPoiters">{{cite web |url=http://www.euskomedia.org/aunamendi/336|title=Batalla de Poitiers|last1= |first1= |last2= |first2= |date= |website=Auñamendi Entziklopedia|publisher=Eusko Ikaskuntza|accessdate=21 October 2013}}</ref> A szövetségesek ezután a [[Tours-i csata|Tours-i csatában]] is legyőztékkiszorították a mórokat, és kiszorították őket egész Akvitániából.
 
735-ben Odót fia, [[I. Hunald aquitániai herceg|I.Hunald]] követte a herceg tisztében. Valószínűnek tűnik, hogy Odo nem halt meg, hanem lemondott, és visszavonult egy kolostorba, ahol még öt évet élt.