Apja [[Esterházy József (országbíró)]] galántai herceg, édesanyja báró Maria Octavia von Gilleis zu Theras und Sonnenberg bárónő, testvérei Maria Jozefa, Anna Maria és [[Esterházy Miklós József]] voltak. Bécsben és [[Leiden]]ben tanult, és erős érdeklődést mutatott a [[kultúra]] iránt. 1734-től az [[Esterházy család]] örököseként, családja szokásához híven támogatta [[Habsburg-család|Habsburgokat]]. Lovassági tábornokként [[Károly Sándor lotaringiai herceg]] alatt szolgált az [[osztrák örökösödési háború]]ban. 1742-ben egy huszárezred parancsnoka volt. Sziléziában, Csehországban, Bajorországban és Hollandiában kivívott harctéri sikerei után, 1747-ben hercegi rangot kapott altábornagyi rendfokozatához, majd a háború után, 1750-ben elnyerte az [[Aranygyapjas rend]] lovagja címet, és [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] császári követeként [[Nápoly]]ba küldték, ahol 1753-ig szolgált a [[Szicíliai Királyság]]ba akkreditálva. 1756-tól a [[hétéves háború]]ban mint lovassági tábornok harcolt a [[Wrocław|boroszlói]] csatában és az 1757-es török elleni kampányban is részt vett. 1758-ban tábornagyi rendfokozattal visszavonult a katonai szolgálatból, s azután inkább humanitárius és kulturális ügyekkel foglalkozott. 1761-ben a hercegi udvar zenekarának újjászervezésekor [[Joseph Haydn]]t ő alkalmazta al[[kapellmeister]]ként.
Amikor Donna Maria Anna Louisa dei Marchesi Lunatti-Viscontival kötött gyermektelen házassága után elhunyt, örököse fivére, [[Esterházy Miklós József|Pompakedvelő Miklós]] lett.
