Főmenü megnyitása

Módosítások

a
→‎Uralkodása: nagy részéből
 
Amíg újraszervezték szétvert seregét, maga Odo [[Párizs]]ba ment,<ref>[[http://patacsipilvax.hu/?p=21073 Lőrincz Miklós: Martell Károly és a poitiers-i csata]]</ref> hogy korábbi ellenségétől, [[Martell Károly]]től kérjen szövetséget. Ő ezt azzal a feltétellel fogadta el, hogy Odo formálisan ismerje el hűbérurának a frank királyt. Odo elfogadta az ajánlatot, és a hűségeskü fejében további területekkel egészíthette ki hercegségét:
* [[Austrasia|Austrasiából]] Akvitániához csatoltak egyes, a [[Loire]] mentén fekvő területeket, [[Neustria|Neustriából]] pedig [[Auvergne]]-t (ami akkor még jóval kisebb volt, mint [[Franciaország]] manapság így nevezett régiója).<ref>Archibald Ross Lewis, 1976: "The Dukes in the Regnum Francorum, A.D. 550–751". Speculum. 51 (3), p. 401.</ref>
* [[Neustria|Neustriából]] pedig [[Auvergne]]-t (ami akkor még jóval kisebb volt, mint [[Franciaország]] manapság így nevezett régiója).<ref>Archibald Ross Lewis, 1976: "The Dukes in the Regnum Francorum, A.D. 550–751". Speculum. 51 (3), p. 401.</ref>
 
Egyes források<ref name="AuñamPoiters">{{cite web |url=http://www.euskomedia.org/aunamendi/336|title=Batalla de Poitiers|last1= |first1= |last2= |first2= |date= |website=Auñamendi Entziklopedia|publisher=Eusko Ikaskuntza|accessdate=21 October 2013}}</ref> szerint meghatározó szerepet játszott a [[poitiers-i csata (732)|poitiers-i csatában]], amelyben betört a mórok táborába, és felgyújtotta azt. Más történészek szerint ez az akció valójában nem történt meg; a mórok egy rémhír hatására vonultak vissza. Ezután a szövetségesek kiszorították a mórokat egész Akvitániából és [[Gallia]] nagy részéből.
 
735-ben Odót fia, [[I. Hunald aquitániai herceg|I.Hunald]] követte a herceg tisztében. Valószínűnek tűnik, hogy Odo nem halt meg, hanem lemondott, és visszavonult egy kolostorba, ahol még öt évet élt.