„III. Ferdinánd magyar király” változatai közötti eltérés

'''Habsburg Ferdinánd''' vagy '''Ausztriai Ferdinánd''' ([[Graz]], 1608. július 13. – [[Bécs]], 1657. április 2.), a [[Habsburg-ház]]ból származó osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, aki '''III. Ferdinánd''' néven [[Nyugati császárok listája|német-római császár]], [[Német királyok listája|német]], [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar]] és [[Csehország uralkodóinak listája|cseh király]], valamint '''IV. Ferdinánd''' néven [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája|Ausztria uralkodó főhercege]] 1637-től haláláig. Ferdinánd [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király]] és [[Mária Anna bajor hercegnő (1574–1616)|Wittelsbach Mária Anna bajor hercegnő]] negyedik gyermekeként született. Házastársai voltak [[Habsburg Mária Anna magyar királyné|Habsburg Mária Anna spanyol és portugál infánsnő]], [[Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina magyar királyné|Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina osztrák főhercegnő]] és [[Gonzaga Eleonóra magyar királyné (1630–1686)|Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő]] is, akiktől született, felnőttkort megélt gyermekei között ott van két későbbi utódja, [[IV. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd]] és [[I. Lipót magyar király|Lipót főhercegek]], valamint egy [[Spanyol uralkodók házastársainak listája|spanyol]] és egy [[Lengyel uralkodók házastársainak listája|lengyel királyné]], [[Habsburg Mária Anna spanyol királyné|Mária Anna]] és [[Habsburg Eleonóra lengyel királyné|Eleonóra főhercegnők]].

A kortárs leírások alapján Ferdinánd személyisége tekintélyt parancsoló és béketűrő volt. Hét nyelven is beszélt, köztük [[Német nyelv|németül]], [[Latin nyelv|latinul]], [[Spanyol nyelv|spanyolul]], [[Olasz nyelv|olaszul]], [[Francia nyelv|franciául]], [[Cseh nyelv|csehül]] és [[Magyar nyelv|magyarul]]. Nem örökölte apja vallási fanatizmusát, a béke érdekében hajlandó volt teret engedni a [[Protestantizmus|protestánsoknak]] is. Érdekelték a természettudományok és a művészet, 1657-ben még egy olasz irodalmi akadémiát is alapított [[Bécs]]etBécsben. A legnagyobb szenvedélye a zene volt, ő maga is komponált.

[[Kép:Armoiries empereur Ferdinand III.svg|leftbal|85px]]

[[1608]]. [[július 13.|július 13-án]] [[Graz]]ban született [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] német-rómainémet–római császár, magyar és cseh király, és [[Mária Anna bajor hercegnő (1574–1616)|Mária Anna bajor hercegnő]] (1574–1616) harmadszülött fiaként. Heten voltak testvérek, de a két bátyja korai halála után ő lett a trónörökös.

Ferdinánd szinte mindenben, külsőleg és belsőleg egyaránt különbözött apjától. Magas termetű, de vékony testalkatú volt, fekete haja és sötét, rendkívüli kifejezőerejű szemei éles kontrasztban álltak sápadt arcával. Gyermekként igen törékeny, sőt gyenge volt, ami miatt rendszeres testedzéssel kellett testét erősíteni. [[Hadtudomány]]okra udvarmestere, Thun lovag tanította; a vallási és gazdasági ismereteket természetesen apja lelki vezetőitől, a [[Jézus Társasága|jezsuitákjezsuitáktól]]tól sajátította el, akiket egyébként meglepő módon nem kedvelt. Ennek ellenére ő is az [[ellenreformáció]] híve volt, de II. Ferdinándnál jóval kompromisszumkészebbnek mutatkozott. Apja jól felkészítette fiát az uralkodásra, mivel III. Ferdinánd kiválóan képzett volt a földrajzban, történelemben, diplomáciában és államtudományban. Emellett tehetséges zeneszerző és költő is volt. Róla írták azt, hogy „''jogarát a kard és a lant fogta közre''”. Apja már fiatalon bevonta az államügyek intézésébe, ő rejtjelezte a jelentéseket.

[[1625]]. [[december 8.|december 8-án]] [[Pázmány Péter]] [[esztergomi érsek]] a [[sopron]]i [[ferencesek|ferences]] templomban („[[Kecske-templom]]”) [[Magyarország uralkodóinak listája|Magyarország királyává]] koronázta ([[Pozsony]]ban pestisjárvány[[pestis]]járvány volt), [[1627]]. [[november 27.|november 27-én]] pedig a [[Csehország uralkodóinak listája|cseh trónt]] is elfoglalhatta. Az [[1630]]. évi birodalmi gyűlésen nem szavazták meg trónutódlását, csak [[1636]] decemberében, két hónappal apja halála előtt koronázták német-rómainémet–római királlyá.

[[1634]]-ben apja őt nevezte ki a császári seregek főparancsnokává, mivel a korábbi sikeres hadvezért, [[Albrecht von Wallenstein|Wallenstein]] tábornagyot II. Ferdinánd a személye ellen szőtt összeesküvés ürügyén kivégeztette. A [[harmincéves háború]]ban megismerkedett a katonai élettel, hadsereg-szervezésihadseregszervezési tapasztalatokat szerzett. Részese volt [[Donauwörth]] és [[Regensburg]] elfoglalásának (1634 májusában), a svédek felett aratott [[nördlingeni csata|nördlingeni győzelemnek]] (1634 szeptemberében), és sikerült kiszorítania a svéd csapatokat Dél-Németországból.

[[1637]]. [[február 15.|február 15-én]] elhunyt apja, II. Ferdinánd császár, s III. Ferdinándő a hadvezetést a kormányzati munkával cserélte fel. A fiatal császár békét akart, ennek ellenére a harcok folytatódtak, mivel a franciák és a svédek érdekeit továbbra sem vették figyelembe. A háború politikai-szövetségesi szálai egyébiránt teljesen összefonódtak, hiszen már nem az volt lényeges, ki a katolikus, ki a protestáns, hanem a Német-rómaiNémet–római Birodalom léte forgott kockán. A franciáknak a svédek mellett sikerült megnyerniük szövetségesnek az erdélyi fejedelmet, [[I. Rákóczi György]]öt, aki [[1643]]-ban a protestáns vallásszabadság védelme okán kapcsolódott be a harmincéves háborúba a svéd–francia szövetség oldalán. A császár a [[Oszmán Birodalom|törökkel]] [[1640]]-ben 22 évre meghosszabbította a békét. Ezzel egyidejűleg megtiltotta a magyar főurak portyázásait a törökök ellen, hogy ne veszélyeztessék a békét.

[[I. Rákóczi György]] [[erdélyi fejedelem]], a svédek szövetségeseként, [[1644]]-ben támadást intézett ellene. Az erdélyi csapatok feldúlták [[Észak-Magyarország]]ot, elfoglalták [[Kassa|Kassát]], majd [[1645]] [[március]]ában [[Morvaország]]ban egyesültek a svédekkel. Rákóczi azonban a hadjáratban való részvételt valójában csak pozíciójának megerősítésére akarta felhasználni, ezért [[Linz]]ben 1645 végén békét kötött Ferdinánddal. A [[linzi béke]] a [[Bethlen Gábor]] kötötte [[1621]]-es [[Nikolsburgi béke|nikolsburgi békéhez]] volt hasonlatos: Rákóczi élete végéig megkapta a hét felső-magyarországi [[vármegye|vármegyé]]t (melyek közül [[Szabolcs vármegye|Szabolcs]] és [[Szatmár vármegye|Szatmár]] vármegyéket]] életükre még fiai is örökölhették), valamint még négy – köztük a [[tokaj]]i – várat. Emellett a béke garantálta a királyi Magyarországon is a szabad vallásgyakorlatot, leállították a templomfoglalásokat, és megegyeztek abban is, hogy a vallási sérelmeket az [[országgyűlés]] elé viszik, melyet Ferdinándnak három hónapon belül össze kellett hívnia. Rákóczi cserébe felbontotta a franciákkal és svédekkel kötött szövetséget, seregével kivonult Ferdinánd országrészéről, s nem avatkozott többé a [[Magyar Királyság]] ügyeibe. A magyarság a nikolsburgi, majd a linzi békével pozíciót nyert.

[[Fájl:Anselmus-van-Hulle-Hommes-illustres MG 0428.tif|left|thumb|III. Ferdinánd]]A nagy európai háború azonban még nem ért véget, s a franciak és a svédek minden fronton a spanyol és az osztrák [[Habsburg-ház|Habsburgok]] fölé kerekedtek, azonban a hátországok mindkét táborban megelégelték az elhúzódó és igen költséges háborút. A harmincéves háborút lezáró [[vesztfáliai béke]]szerződések megkötésére [[1648]] októberében került sor [[Münster]]ben és [[Osnabrück]]ben. A Habsburgoknak el kellett ismerniük a [[Hollandia|Holland Egyesült Tartományok]] és [[Svájc]] függetlenségét, [[Svédország]] megszerezte a [[Balti-tenger]] német partvidékét, [[Franciaország]] megkapta [[Elzász]]t, [[Metz]]et és [[Verdun]]t. Az [[1555]]-ös [[augsburgi vallásbéke]] immáron kiterjedt a [[Kálvinizmus|reformátusokra]] is. A háború kirobbantásában egyedüli bűnbakká megtett [[Rajnai Palotagrófság|Pfalz]] helyett [[Bajorország]] lett a Német-rómaiNémet–római Császárság nyolcadik választófejedelemsége. Maga a császárság formálisan fennmaradt, de egységesen működő birodalomként gyakorlatilag megszűnt létezni, inkább körülbelül háromszáz kisebb-nagyobb fejedelemség laza szövetségének lehetett tekinteni. A fejedelmek jogot kaptak az önálló külpolitikára, viszont a törvényhozás és a császár külpolitikai döntései a birodalmi gyűlés jóváhagyásától függtek, ahol egyhangúlag kellett volna dönteni, ami az érdekellentétek miatt jobbára lehetetlennek bizonyult, így a birodalmi gyűlés döntésképtelenné vált.

A vesztfáliai békeszerződések révén a legelőnytelenebb helyzetbe maga a birodalom került, ám Ferdinánd saját országaiban nem kényszerült engedményeket tenni. Sőt, az osztrák és cseh tartományokban felszámolta a rendiséget, amellyelamivel megvetette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] kiépítésének alapjait.

[[1648]] [[október]]e III. Ferdinándnak nemcsak hatalom- és területvesztést, hanem országgyarapodást is hozott. [[Október 11.|Október 11-én]] meghalt [[I. Rákóczi György]], így a linzi szerződés értelmében csak Szabolcs és Szatmár megye maradt az új feledelem, [[II. Rákóczi György]] birtokában, a többi öt ([[Borsod vármegye|Borsod]], [[Abaúj vármegye|Abaúj]], [[Zemplén vármegye|Zemplén]], [[Bereg vármegye|Bereg]] és [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]]) visszatért az anyaország kebelérekebelébe. A vesztfáliai béke után azonban a török Magyarországról történő kiűzését célzó háború, melyet Erdélyen kívül más érintett országok is támogattak volna, [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] és a magyar főnemesek várakozása ellenére nem indult meg.

[[Fájl:Justus Sustermans 027.jpg|jobbra|thumbbélyeg|III. Ferdinánd a magyar Szent Koronával]]

Ferdinánd a békeévekben reform keretében kidolgozta a legfelsőbb birodalmi törvényszék és a birodalmi udvari tanács tevékenységét, melyet az [[1653]]–[[1654|54]]. évi [[regensburg]]i birodalmi gyűlésen elfogadtatott. A legidősebb fiát, [[IV. Ferdinánd magyar király|IV. FerdinándFerdinándot]]ot is sikerült német-római királlyá választatnia, aki már [[1646]] óta [[Csehország uralkodóinak listája|Csehország]], [[1647]]-től pedig [[Magyarország uralkodóinak listája|Magyarország királya]] is volt. A császárt viszont az állandó birodalmi hadsereg megszervezésének ügyében kudarc érte, mivel a birodalmi gyűlés, elsősorban anyagi okokra hivatkozva, nem támogatta a javaslatát. Az elutasításban valószínűleg szerepe volt annak a jogos félelemnek, hogy az állandó hadsereget a császár esetleg egy akaratának ellenszegülő tartománnyal vagy tartományokkal szemben veti be.

III. Ferdinándot [[1654]] [[július]]ában nagy tragédia érte: az óvintézkedések ellenére IV. Ferdinánd, a huszonegy éves trónörökös himlőjárvány áldozata lett. A császárnak még két fia volt, az 1646-ban elhunyt első feleségétől, [[Habsburg Mária Anna magyar királyné|Mária Annától]] [[I. Lipót magyar király|Lipót főherceg]], és második feleségétől, a már szintén elhunyt [[Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina magyar királyné|Tiroli Mária Leopoldinától]] [[Habsburg Károly József főherceg|Károly József főherceg]]. A választás annak ellenére egyértelmű volt, hogy Lipót papi tanulmányokat folytatott, hiszen ő tizennégy, míg öccse ötéves volt ekkor. [[1655]]-ben a császárnak sikerült Lipótot magyar, majd [[1656]]-ban cseh királlyá választatnia, ám a birodalmi rendeken nem tudta keresztülvinni akaratát (régi álmaálmuk volt a császároknak, hogy a birodalomban közjogi állásukat (trónjukat) örökletessé tegyék de ez egyiküknek sem sikerült), s a magyar országgyűlés sem egyezett bele, hogy a Habsburgok számára örökletessé tegye a magyar trónt. Érdekesség, hogy az udvar ekkor kísérletet tett az örökösödési rend rögzítésére (a Habsburg családon belüli választójoga volt a rendeknek, nem általános választójoga! ugyanis az 1547. évi V. tc. kimondta a Habsburgok jogát a trónra), s a nádornak[[nádor]]nak (gróf [[Wesselényi FerencnekFerenc]]nek) egy levelet küldtek (névtelenül) hogy a rendek királyválasztó joga csupán képzelt, nem létező jog (valóban csak a családon belüli választásra korlátozódott, de ettől létezett), s nem hajlandó-e lemondani róla, mondván most még előnyösen és önként megteheti, mert a török kiűzésével mindenképp elveszti azt. Wesselényi felolvasta az országgyűlésen, s óriási felháborodás volt a fogadtatása. Ekkor az udvar látva az elégedetlenséget, nem tett komolyabb kísérletet az örökös királyság elfogadtatására.<ref>Szalay-Baróti A Magyar Nemzet Története</ref>

Ferdinánd utolsó éveit harmadik felesége, a fiatal, de művelt és jámbor [[Gonzaga Eleonóra magyar királyné (1630–1686)|Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő]] és az általa még inkább felerősödött itáliai kultúra iránti vonzalom aranyozta be. A hercegnőtől – aki ugyanazt a nevet viselte, mint Ferdinánd mostohaanyja – négy gyermeke született, akik közül két leány érte meg a felnőttkort. III. Ferdinándot [[1657]]. [[április 2.|április 2-án]] érte a halál [[Bécs]]ben. A [[Habsburg-család|Habsburgok]] hagyományos temetkezőhelyén, a [[kapucinusok]] bécsi templomának kriptájában ''([[császári kripta|Kaisergruft]])'' temették el.

*[[IV. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd főherceg]] (1633. szeptember 8. – 1654. július 9.), apja még életében cseh és magyar királlyá koronáztatja, ám fiatalon meghalmeghalt.

*[[I. Lipót magyar király|Lipót főherceg]] (1640–1705), apját követően [[Nyugati császárok listája|német-rómainémet–római császár]], [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar]] és [[Csehország uralkodóinak listája|cseh király]].

*[[Horvátország uralkodóinak listája|Horvátország]], Dalmátország, Szlavonország, Ráma, Szerbország, GalicziaGalícia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királya

* Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Szerk.: Horváth Jenő. BudapestHelikon, Helikon,Budapest 2004. {{ISBN|9632088948}}

|9= 9. [[Jagelló Anna magyar királyné|Jagelló Anna magyar királyi hercegnő]]