„Francisco Franco” változatai közötti eltérés

a
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-L15327, Spanien, Heinrich Himmler bei Franco.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Balról jobbra: [[Karl Wolff]], [[Heinrich Himmler]], Franco és [[Serrano Súñer]] külügyminiszter találkozója Madridban, 1940-ben]]
 
Spanyolországot keserűen megosztotta, gazdaságát pedig tönkretette a polgárháború, ráadásul Franco kormányzata komoly hangsúlyt helyezett a „győztesek” és „legyőzöttek” megkülönböztetésére, hozzá nem értése miatt viszont nem intézkedett a gazdaság fejlesztése érdekében. Miután kitört a [[második világháború]], Franco csapatai [[1940]]. [[június 14.|június 14-én]] elfoglalták az addig nemzetközi irányítás alatt álló [[Tanger]]t. Nemsokára találkozott [[Adolf Hitler|Hitlerrel]] [[Franciaország]]ban ([[Hendaye]], [[október 23.]]), és tárgyaltak Spanyolország háborúba lépéséről a [[tengelyhatalmak]] oldalán (a [[Gibraltár (brit tengerentúli terület)|Gibraltár]] ellen indítandó Felix-hadműveletben német-spanyol erők vettek volna részt). A ''Caudillo'' (Vezér) követelései (Gibraltár Spanyolországhoz csatolása, Francia Észak-[[Afrika]] megszerzése és [[Egyenlítői-Guinea történelme#Gyarmati időszak|Spanyol-Guinea]] területének megnövelése mellett, többek közt {{szám|16000}} vasúti kocsit és {{szám|13000}} teherautót kért), soknak bizonyultak a Führer számára, így nem született egyezség.<ref>David Wingeate Pike: Franco and the Axis Stigma, London 2008 Palgrave Macmillan, 45. {{ISBN|978-0-230-20289-4}}</ref> Hitler később ezt mondta [[Benito Mussolini|Mussolininek]] a tárgyalásokról: "Inkább„Inkább húzzák ki három-négy fogamat, minthogy én még egyszer tárgyaljak vele!"<ref>The Goebbels Diaries, ed. Louis P. Lochner (London: Hamish Hamilton, 1948), 25 Oct. 1940, 153.</ref> A Franco-párti történészek ezt később a ''Caudillo'' ravaszsága egyik példájaként emlegették, azt állítva, hogy a spanyol vezér szándékosan állt elő Hitler számára elfogadhatatlan követelésekkel, hogy kimaradhasson a háborúból. Akárhogy is volt, Spanyolország egyébként sem tudott volna túl sok segítséget felajánlani a Birodalomnak. Azért Franco továbbra is szimpatizált a Tengellyel, egészen [[1943]]-ig, amikor a háború mérlege a szövetségesek javára billent át, és a ''Caudillo'' teljes semlegességet deklarált. Franco félt attól, ha katonailag ugyan nem is vesz részt, de nyílt tengely-szimpátiája is elég okot adhat ahhoz, hogy Spanyolországot is megtámadják az amerikaiak és az angolok. Addig a német haditengerészet számára biztosított kikötési lehetőségeket, és [[1941]]-ben hozzájárult a „[[Kék Hadosztály]]” ''(División Azul)'' keleti frontra küldéséhez, hogy a [[Szovjetunió]] ellen harcoljon. A katonák itt elvileg önkéntesek voltak, akiket a spanyol Falange egységpárt soraiból toboroztak, és a francoista propaganda szerint modern „keresztesekként” harcoltak a bolsevizmus réme ellen. A gyakorlatban az önkéntesek toborzását megnehezítette a német veszteségek híre, így az alakulat tagjai főként kényszertoborzással kerültek ki a frontra, s elsősorban olyan polgárháborús veteránokat kényszerítettek Oroszországba harcolni, akik az ellentétes oldalon álltak annak idején. A hadosztályból sokan dezertáltak, és a [[Gulag]]-táborok nyelték el őket.<ref>{{cite web |url=http://www.feldgrau.com/InfDiv.php?ID=163 |title=250.Infanterie-Division |author=Jason Pipes |accessdate=2013-11-18 |publisher=feldgrau.com |language=angol}}</ref>
 
== A „falangista” Spanyolország ==