Főmenü megnyitása

Módosítások

a
link jav, forma
A kortárs leírások alapján Ferdinánd személyisége tekintélyt parancsoló és béketűrő volt. Hét nyelven is beszélt, köztük [[Német nyelv|németül]], [[Latin nyelv|latinul]], [[Spanyol nyelv|spanyolul]], [[Olasz nyelv|olaszul]], [[Francia nyelv|franciául]], [[Cseh nyelv|csehül]] és [[Magyar nyelv|magyarul]]. Nem örökölte apja vallási fanatizmusát, a béke érdekében hajlandó volt teret engedni a [[Protestantizmus|protestánsoknak]] is. Érdekelték a természettudományok és a művészet, 1657-ben még egy olasz irodalmi akadémiát is alapított Bécsben. A legnagyobb szenvedélye a zene volt, ő maga is komponált.
 
== Útja a koronáig ==
[[Kép:Armoiries empereur Ferdinand III.svg|bal|85px]]
[[1608]]. [[július 13.|július 13-án]] [[Graz]]ban született [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] német–római császár, magyar és cseh király, és [[Mária Anna bajor hercegnő (1574–1616)|Mária Anna bajor hercegnő]] (1574–1616) harmadszülött fiaként. Heten voltak testvérek, de a két bátyja korai halála után ő lett a trónörökös.
 
== Császár és király ==
 
[[1637]]. [[február 15.|február 15-én]] elhunyt apja, s ő a hadvezetést a kormányzati munkával cserélte fel. A fiatal császár békét akart, ennek ellenére a harcok folytatódtak, mivel a franciák és a svédek érdekeit továbbra sem vették figyelembe. A háború politikai-szövetségesi szálai egyébiránt teljesen összefonódtak, hiszen már nem az volt lényeges, ki a katolikus, ki a protestáns, hanem a Német–római Birodalom léte forgott kockán. A franciáknak a svédek mellett sikerült megnyerniük szövetségesnek az erdélyi fejedelmet, [[I. Rákóczi György]]öt, aki [[1643]]-ban a protestáns vallásszabadság védelme okán kapcsolódott be a harmincéves háborúba a svéd–francia szövetség oldalán. A császár a [[Oszmán Birodalom|törökkel]] [[1640]]-ben 22 évre meghosszabbította a békét. Ezzel egyidejűleg megtiltotta a magyar főurak portyázásait a törökök ellen, hogy ne veszélyeztessék a békét.
 
== Magyar belpolitikája ==
[[I. Rákóczi György]] [[erdélyi fejedelem]], a svédek szövetségeseként, [[1644]]-ben támadást intézett ellene. Az erdélyi csapatok feldúlták [[Észak-Magyarország]]ot, elfoglalták [[Kassa|Kassát]], majd [[1645]] [[március]]ában [[Morvaország]]ban egyesültek a svédekkel. Rákóczi azonban a hadjáratban való részvételt valójában csak pozíciójának megerősítésére akarta felhasználni, ezért [[Linz]]ben 1645 végén békét kötött Ferdinánddal. A [[linzi béke]] a [[Bethlen Gábor]] kötötte [[1621]]-es [[Nikolsburgi béke|nikolsburgi békéhez]] volt hasonlatos: Rákóczi élete végéig megkapta a hét felső-magyarországi [[vármegye|vármegyé]]t (melyek közül [[Szabolcs vármegye|Szabolcs]] és [[Szatmár vármegye|Szatmár vármegyéket]] életükre még fiai is örökölhették), valamint még négy – köztük a [[tokaj]]i – várat. Emellett a béke garantálta a királyi Magyarországon is a szabad vallásgyakorlatot, leállították a templomfoglalásokat, és megegyeztek abban is, hogy a vallási sérelmeket az [[országgyűlés]] elé viszik, melyet Ferdinándnak három hónapon belül össze kellett hívnia. Rákóczi cserébe felbontotta a franciákkal és svédekkel kötött szövetséget, seregével kivonult Ferdinánd országrészéről, s nem avatkozott többé a [[Magyar Királyság]] ügyeibe. A magyarság a nikolsburgi, majd a linzi békével pozíciót nyert.
 
== A vesztfáliai béke ==
[[Fájl:Anselmus-van-Hulle-Hommes-illustres MG 0428.tif|bélyegbélyegkép|balbalra|III. Ferdinánd]]
A nagy európai háború azonban még nem ért véget, s a franciak és a svédek minden fronton a spanyol és az osztrák [[Habsburg-ház|Habsburgok]] fölé kerekedtek, azonban a hátországok mindkét táborban megelégelték az elhúzódó és igen költséges háborút. A harmincéves háborút lezáró [[vesztfáliai béke]]szerződések megkötésére [[1648]] októberében került sor [[Münster]]ben és [[Osnabrück]]ben. A Habsburgoknak el kellett ismerniük a [[Hollandia|Holland Egyesült Tartományok]] és [[Svájc]] függetlenségét, [[Svédország]] megszerezte a [[Balti-tenger]] német partvidékét, [[Franciaország]] megkapta [[Elzász]]t, [[Metz]]et és [[Verdun]]t. Az [[1555]]-ös [[augsburgi vallásbéke]] immáron kiterjedt a [[Kálvinizmus|reformátusokra]] is. A háború kirobbantásában egyedüli bűnbakká megtett [[Rajnai Palotagrófság|Pfalz]] helyett [[Bajorország]] lett a Német–római Császárság nyolcadik választófejedelemsége. Maga a császárság formálisan fennmaradt, de egységesen működő birodalomként gyakorlatilag megszűnt létezni, inkább körülbelül háromszáz kisebb-nagyobb fejedelemség laza szövetségének lehetett tekinteni. A fejedelmek jogot kaptak az önálló külpolitikára, viszont a törvényhozás és a császár külpolitikai döntései a birodalmi gyűlés jóváhagyásától függtek, ahol egyhangúlag kellett volna dönteni, ami az érdekellentétek miatt jobbára lehetetlennek bizonyult, így a birodalmi gyűlés döntésképtelenné vált.
 
A vesztfáliai békeszerződések révén a legelőnytelenebb helyzetbe maga a birodalom került, ám Ferdinánd saját országaiban nem kényszerült engedményeket tenni. Sőt, az osztrák és cseh tartományokban felszámolta a rendiséget, amivel megvetette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] kiépítésének alapjait.
 
==1648 648 után ==
[[1648]] [[október]]e III. Ferdinándnak nemcsak hatalom- és területvesztést, hanem országgyarapodást is hozott. [[Október 11.|Október 11-én]] meghalt [[I. Rákóczi György]], így a linzi szerződés értelmében csak Szabolcs és Szatmár megye maradt az új feledelem, [[II. Rákóczi György]] birtokában, a többi öt ([[Borsod vármegye|Borsod]], [[Abaúj vármegye|Abaúj]], [[Zemplén vármegye|Zemplén]], [[Bereg vármegye|Bereg]] és [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]]) visszatért az anyaország kebelébe. A vesztfáliai béke után azonban a török Magyarországról történő kiűzését célzó háború, melyet Erdélyen kívül más érintett országok is támogattak volna, [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] és a magyar főnemesek várakozása ellenére nem indult meg.
[[Fájl:Justus Sustermans 027.jpg|bélyegbélyegkép|III. Ferdinánd a magyar Szent Koronával]]
Ferdinánd a békeévekben reform keretében kidolgozta a legfelsőbb birodalmi törvényszék és a birodalmi udvari tanács tevékenységét, melyet az [[1653]]–[[1654|54]]. évi [[regensburg]]i birodalmi gyűlésen elfogadtatott. A legidősebb fiát, [[IV. Ferdinánd magyar király|IV. Ferdinándot]] is sikerült német-római királlyá választatnia, aki már [[1646]] óta [[Csehország uralkodóinak listája|Csehország]], [[1647]]-től pedig [[Magyarország uralkodóinak listája|Magyarország királya]] is volt. A császárt viszont az állandó birodalmi hadsereg megszervezésének ügyében kudarc érte, mivel a birodalmi gyűlés, elsősorban anyagi okokra hivatkozva, nem támogatta a javaslatát. Az elutasításban valószínűleg szerepe volt annak a jogos félelemnek, hogy az állandó hadsereget a császár esetleg egy akaratának ellenszegülő tartománnyal vagy tartományokkal szemben veti be.
 
== A trónöröklés kérdése ==
III. Ferdinándot [[1654]] [[július]]ában nagy tragédia érte: az óvintézkedések ellenére IV. Ferdinánd, a huszonegy éves trónörökös himlőjárvány áldozata lett. A császárnak még két fia volt, az 1646-ban elhunyt első feleségétől, [[Habsburg Mária Anna magyar királyné|Mária Annától]] [[I. Lipót magyar király|Lipót főherceg]], és második feleségétől, a már szintén elhunyt [[Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina magyar királyné|Tiroli Mária Leopoldinától]] [[Habsburg Károly József főherceg|Károly József főherceg]]. A választás annak ellenére egyértelmű volt, hogy Lipót papi tanulmányokat folytatott, hiszen ő tizennégy, míg öccse ötéves volt ekkor. [[1655]]-ben a császárnak sikerült Lipótot magyar, majd [[1656]]-ban cseh királlyá választatnia, ám a birodalmi rendeken nem tudta keresztülvinni akaratát (régi álmuk volt a császároknak, hogy a birodalomban közjogi állásukat (trónjukat) örökletessé tegyék de ez egyiküknek sem sikerült), s a magyar országgyűlés sem egyezett bele, hogy a Habsburgok számára örökletessé tegye a magyar trónt. Érdekesség, hogy az udvar ekkor kísérletet tett az örökösödési rend rögzítésére (a Habsburg családon belüli választójoga volt a rendeknek, nem általános választójoga! ugyanis az 1547. évi V. tc. kimondta a Habsburgok jogát a trónra), s a [[nádor]]nak (gróf [[Wesselényi Ferenc]]nek) levelet küldtek (névtelenül) hogy a rendek királyválasztó joga csupán képzelt, nem létező jog (valóban csak a családon belüli választásra korlátozódott, de ettől létezett), s nem hajlandó-e lemondani róla, mondván most még előnyösen és önként megteheti, mert a török kiűzésével mindenképp elveszti azt. Wesselényi felolvasta az országgyűlésen, s óriási felháborodás volt a fogadtatása. Ekkor az udvar látva az elégedetlenséget, nem tett komolyabb kísérletet az örökös királyság elfogadtatására.<ref>Szalay-Baróti A Magyar Nemzet Története</ref>
 
== Utolsó évei ==
Ferdinánd utolsó éveit harmadik felesége, a fiatal, de művelt és jámbor [[Gonzaga Eleonóra magyar királyné (1630–1686)|Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő]] és az általa még inkább felerősödött itáliai kultúra iránti vonzalom aranyozta be. A hercegnőtől – aki ugyanazt a nevet viselte, mint Ferdinánd mostohaanyja – négy gyermeke született, akik közül két leány érte meg a felnőttkort. III. Ferdinándot [[1657]]. [[április 2.|április 2-án]] érte a halál [[Bécs]]ben. A [[Habsburg-család|Habsburgok]] hagyományos temetkezőhelyén, a [[kapucinusok]] bécsi templomának kriptájában ''([[császári kripta|Kaisergruft]])'' temették el.
 
== Házasságai és gyermekei ==
[[Fájl:Maria Anna of Austria, Holy Roman Empress with her son Archduke Ferdinand by an unknown artist.jpg|195px|bélyegkép|jobbra|Ferdinánd első felesége, [[Habsburg Mária Anna magyar királyné|Habsburg Mária Anna infánsnő]] elsőszülött gyermekükkel, [[IV. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd főherceggel]]]]
 
Ferdinánd háromszor nősült, és a három házasságából összesen hat gyermeke érte meg a felnőttkort.
== Titulusai ==
=== Címei ===
 
Örökös címei:
*Ausztria főhercege
 
=== Címerei ===
 
<center>
{| class="wikitable"
</center>
 
== Emlékezete ==
[[Carrara]]iMárvány#A carrarai márvány|Carrarai márványból]] faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi [[Hadtörténeti Múzeum (Bécs)|Hadtörténeti Múzeumban]].
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}