„Vizigót Királyság” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a jav.
a →‎Története: a királyság fővárosát
50. sor:
[[File:Al-Andalus-724-pt.svg|thumb|200px|left|Az arabok által birtokolt terület 724 végén a [[covadongai csata|covadongai]] csatamezővel]]
 
Az 5. század első felében elérhető közelségbe került a [[Nyugatrómai Birodalom]] teljes bukása. [[407]]-ben a [[germánok|germán]] [[vandálok]] és [[szvévek]] áttörték a [[Rajna]] vonalát és végiggázoltak az Ibériai-félszigeten, sőt az utóbbiak meg is telepedtek ott, míg az előbbiek tovább nyomultak Észak-Afrikába. A nyomukban érkező [[nyugati gótok]] (más néven vizigótok) [[I. Alarik nyugati gót király|Alarik]] vezetésével előbb az [[Appennini-félsziget]]et rabolták végig, [[410]]-ben magát [[Róma|Rómát]] is kifosztva, majd [[Athaulf nyugati gót király|Athaulf]] alatt Galliába nyomultak tovább, [[413]]-ban elfoglalva [[Narbonne]]-t és [[Toulouse]]-t; a királyság fővárosát [[Toulouse]]-ban rendezték be. Hamarosan azonban már [[Flavius Honorius római császár]] szövetségében vettek részt a vandálok és szvévek elleni harcokban. Honorius jutalmul átengedte a gótoknak szállásterületként a [[Garonne]] folyó mentén elterülő földeket. [[418]]-ban [[I. Theodorik nyugati gót király|I. Theodorik gót király]] azonban újabb hódításokba kezdett. Átkelt a [[Pireneusok]]on, majd a rómaiak uralta területeken, és 418-ban megdöntötte az alán királyságot. Ezután mind több vizigót települt be az [[Ibériai-félsziget]] középső részére, de a területet még bő fél évszázadon át nem csatolták királyságukhoz. A rómaiaktól elfoglalta [[Arles]]-t, de [[438]]-ban vereséget szenvedett a [[Flavius Aëtius]] vezette római csapatoktól. [[451]]-ben, mikor a [[hunok]] lerohanták Galliát, Theuderich már ismét a rómaiak szövetségében harcolt és esett el a [[catalaunumi csata|catalaunumi csatában]].
 
A 450-es évek második felében a gót csapatok [[Avitus római császár]] szövetségében betörtek az [[Ibériai-félsziget]]re és [[456]]-ban [[Astorga]] mellett súlyos vereséget mértek a szvévekre, majd kirabolták a szvév fővárost, [[Braga|Bragát]] is. Bragát különösen kegyetlenül, a lakosság jelentős részét lemészárolva fosztották ki, még a templomokat is — bár ekkorra már többségük áttért a keresztény hitre. A sikeres hadjáratért jutalmul [[Libius Severus római császár]] átengedte a gótoknak Narbonne városát, mely egy lázadás kirobbanását vonta maga után a Narobonne-ban állomásozó római légiók részéről. A felkelést [[465]]-re fojtották el a Severus vezette római- és a [[II. Theuderich nyugati gót király|II. Theuderich]] vezette gót csapatok.