„Abkarovits Jenő” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
32. sor:
Abkarovits Jenő egyszerű mesteremberek családjából származott. Apja, Abkarovits Tamás beregszászi, majd nagykállói illetőségű szabómester volt, de többnyire írnokként dolgozott adóhivatalban és a szolgabíróságon. (Az Abkarovitsok a Kárpátalja irányából érkeztek az ország belsejébe, nevük töve örmény eredetre utal (Abgar).) Anyja, a feltehetően szász származású Krebs Wittich Vilma, varrónő volt házassága előtt Bártfán.
Nagykállóban telepedtek le, s itt született Jenő 1876-ban. Az elemi iskola elvégzése után kereskedő tanoncnak adták be, majd kereskedő segédként dolgozott. 1895-ben felvételizett az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképzőbe, amely egy középfokú intézmény volt, s a Líceum épületében működött. Általában szegényebb sorsú fiatalok látogatták, mert 18-19 éves koruk körül már diplomát szerezhettek és tanítóként helyezkedhettek el. Az első két évet még rendes (nappali tagozatos) hallgatóként végezte el, de a másik kettőt már esti képzésben, mert anyagi körülményeik arra kényszerítették, hogy tanítani kezdjen, méghozzá a borsodszemerei (ma [[Mezőszemere]]) elemi iskolában, ahol – a falvakban szokásos módon – az összes gyerek egy osztályba járt, így egy egyosztályos, un. összevont iskolában tanított 126 gyermeket. 1901-ben szerzett kántortanítói diplomát. A következő évben elvette Dluchopolszky Ilonát, aki addig [[Tarnabod]]on volt tanítónő, de akinek családja egri eredetű volt, és házasságkötésük után férjével együtt tanított Borsodszemerén. (Így ekkor már két osztályt működtethettek.) Hat gyerekük született, de közülük három csecsemőkorban meghalt, egy fiú, Jenő pedig a húszas éveiben. Csak Vilma lányuk (1907-1994) és Endre (1910-1989) (Abkarovits Endre (irodalmár)) fiuk élte meg az idősebb kort. Felesége az akkori népbetegséget, a tüdőbajt elkapta és hiába költöztek 1913-ban - 16 év borsodszemerei tevékenység után, a jobb gyógyulási esélyek reményében - Mezőkövesdre, 1914-ben elhunyt. Abkarovits Jenő 1915-ben újra megnősült, Marton Anna volt második felesége, akitől egy lánya született, Éva, aki sokat betegeskedett és 1960-ban, 41 éves korában elhunyt. Endre fia már 1933 óta Egerben telepedett le, ahol 1935-től a tanítóképző óraadó, majd rendes tanára lett és 1944-ben megnősült. Haláláig Egerben élt. Vilma lánya dr. Rozslay István ügyészhez ment feleségül, s előbb Mezőkövesden éltek, majd - már Abkarovits Jenő halála után - Miskolcon.
Tanulmányai meghatározták Abkarovits Jenő életét. A kereskedői tevékenységének nagy hasznát vette, amikor előbb Borsodszemerén (igazgatóként), majd Mezőkövesden (igazgatósági tagként, majd ügyvezetőként) részt vett a Hangya Szövetkezet vezetésében. Egy falusi tanítónak abban az időben értenie kellett sok mindenhez, be kellett kapcsolódnia mindabba, ami a lakosságot érintette. Részt vett a felnőttek oktatásában (népiskola), a kulturális élet irányításában, az egyházi élet szertartásainak segítésében, de a falu gazdasági életének szervezésében is. A tanítóképző - már Gárdonyi Géza korában is - a hazaszeretetre és a vallásosságra való nevelésre fektetett nagy hangsúlyt. A. Jenő mélyen vallásos volt, kántorként és különböző egyházi szervezetek tagjaként aktívan részt vett az egyházi életben. Hazaszeretetét pedig elsősorban tanítóként, publicistaként, lapkiadóként adhatta át.
| |||