„Abkarovits Jenő” változatai közötti eltérés

Abkarovits Jenő - az oktatásban eltöltött 44 év után - 1941-ben vonult nyugdíjba. Ebből az alkalomból Hóman Bálint kultuszminiszter és Szmrecsányi Lajos egri érsek is köszönetet mondott munkájáért, melyről a Borsod című hetilap is első oldalán számolt be. A lapnak egyébként a későbbiekben felelős kiadója lett. (Egyelőre feltáratlan a lapnál betöltött szerepe. Valószínűleg publicisztikái is megjelentek, de nem volt szokás az írások szerzőit következetesen feltüntetni, ezért csak stíluskritikai elemzéssel lehetne kideríteni, mely írások kapcsolhatók a nevéhez.) A háború után a lapot fasiszta beállítottságúnak nyilvánították és őt félévig lakhelyelhagyási tilalommal sújtották. Soha nem volt egyetlen pártnak se tagja, de erősen vallásos, jobboldali beállítottságú volt. Egyébként nyugdíjazása után is aktív közéleti szerepet játszott, a Hangya Szövetkezetnek mezőkövesdi ügyvezető igazgatója maradt 1949-ig. Abkarovits Jenő nyugdíjazása után már az akkori Sztálin (ma Mátyás király) utca 52. sz. házban élt Vilma lánya családjával. A ház még mindig áll, némileg megváltozott házszámmal. (54) 1959-ben halt meg, de Mezőkövesd lakói nem felejtették el, s négy évtizeddel halála után is gondjuk volt arra, hogy kitüntetés és tér elnevezésével megörökítsék nevét. Mezőkövesd Város Önkormányzata l998-ban "Abkarovits Jenő Díjat" alapított az általános iskolai pedagógusok kiemelkedő munkájának elismerésére, 2002-ben pedig egy kis teret neveztek el róla ott, ahol egykori szolgálati lakása áll. (Az épületet a helyiek "régi városháza "-ként emlegetik, s egyes feltételezések szerint már Mátyás király idején is állt.) A mezőkövesdi pedagógusok emlékének ápolásában jelentős szerepet játszott Répászky Zoltán tanár, aki Iskolatörténeti MúzeumotGyűjteményt is létrehozott. 2006-ban, Abkarovits Jenő születésének 130. évfordulóján emléktáblájánál ünnepséget rendeztek a róla elnevezett téren.