Wikipédia

„India képzőművészete és építészete” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ
46. sor:
Csandragupta unokája, [[Asóka]] király idejében két új [[vallás]] is elterjedt, a [[buddhizmus]] és a [[dzsainizmus]]. India népei ekkor az építészetben és a díszítőművészetekben is áttértek a kő használatára, s alkotásaik fennmaradhattak. Elkezdődött az önálló szobrok faragása is ([[parkham]]i Jaksa szobor). Az első kőplasztikák az Asóka-oszlopokon szerepeltek. Asóka, a nagy [[Maurja uralkodók listája|maurja]] király [[i. e. 272]]-[[i. e. 232]] uralkodása alatt a fák szellemeivel és [[oroszlán]]okkal díszített oszlopfőket faragtak. Palotáját a 400 körül élt buddhista szerzetes [[Fa-hszien]] méltatta, akit elvarázsolt az építmény nagyszerűsége.<ref>{{opcit|n=Baktay |c=India művészete |k=I. |f= |o=80}}</ref> Ebben az időszakban a szobrászat egyre nagyobb jelentőséget kapott. Ekkor készült a parkhami Jaksa-szobor is.<ref name="MŰVLEX" >{{Művlex|2}} 440. o.</ref> Az önálló szobrok kezdetben kisebb jelentőségű, elsősorban férfi istenségeket ábrázolnak, ám ezeknek csak kisebb része maradt fenn napjainkig. A szabadon álló nőszobrok meglehetősen ritkák, az egyetlen, amelyet ebből a korból ismerünk, a dídargandzsi csaurihordózó szobra.<ref>A tibeti jak farkából készült légycsapó, a ''csauri'' fejedelmi jelkép volt.</ref><ref>{{opcit|n=Baktay |c=India művészete |k=I. |f= |o=120}}</ref>
 
<nowiki/>A Maurja-kori szobrászat egyik kedvelt, többször visszatérő alakja a fa alatt álló nő ''(jaksí)''. A földi termékenységnek ez a jelképe később is az indiai képzőművészet elterjedt motívuma volt. Az indiai világnézet sajátos jellege kifejezése jut benne, hiszen egy olyan ősi [[mítosz]]ból származik, amit később [[KalidászaKálidásza]] költ át ''Malaviká és Agnimitra'' című művében. A történet az [[Hindu asókafa|asókafáról]] szól, amelynek törzse egy ifjú szűz érintésére számtalan csodaszép virágot terem. A növény életét a legenda közvetlen összefüggésbe hozza a női szűziességgel, tisztasággal.<ref>{{cite web|author=Kálidásza |title=Malavikágnimitra |url=http://www.archive.org/stream/cu31924022967578#page/n57/mode/2up/search/tree |accessdate=|year=1885 |publisher= |language= |location=Calcutta|work= |quote=}}</ref> Az embernek a növényvilághoz fűződő kapcsolata kezdettől fogva az indiai művészet egyik alapját alkotta. Az indiaiakat nem annyira a virágok, hanem az ezekből kibontakozó, érlelődő gyümölcsök bűvölték el. Rendkívüli kifejezőerővel jelenítették meg a növényvilág termékenységét és a gyümölcsök lassú érését. Ennek megfelelően alakult át náluk a női eszménykép is. A nőt dús idomokkal, a természet teremtőerejének kifejezőjeként ábrázolták.<ref>{{opcit|n=Albanese |c=Az időtlen India |k= |f= |o=111}}</ref> Jelentős történeti források Asóka ediktumai, amiket kharosthi- illetve [[Bráhmi eredetű írásrendszerek|bráhmi írással]] sztélékre, oszlopokra, sziklákba vésetett.<ref>{{opcit|n=Albanese |c=Az időtlen India |k= |f= |o=30}}</ref>
 
===A buddhizmus megjelenése a művészetekben===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/India_képzőművészete_és_építészete”