„André Gide” változatai közötti eltérés

1913-ban vette kezdetét barátsága Martin du Garddal, miután megjelent annak első regénye a ''Jean Barois''. A következő évben váratlanul és felkészületlenül érte a háború kitörése. Az I. világháború mély lelkiválságba sodorta: Gide ekkor döbben rá, hogy a társadalom elől nincs joga a művészetbe menekülni, de a társadalomban sehogysem találta meg a helyét és a feladatát. Az az elhatározása, hogy a menekültek elszállásolását és élelmezését szervező, Francia-[[Belgium|Belga]] Otthonnak áldozza egész idejét és énjét, csak pótcselekvésnek tekinthető. A munka kimerítette, de megnyugvást, elégtételt nem adott neki.

[[Fájl:André Gide01.jpg|thumb|right|180px|Théo van Rysselberghe belga festő portréja az íróról]]

 

Az író a történtek hatására összeomlott és úgy érezte, hogy egész életének alkotói pályájának vége, ha nem tud megkapaszkodni valamiben. Ekkor fordult a katolikus vallás felé. Később a háború motiválta megtérések közé sorolta katolizálását. 1919-ben megjelenik a ''Pásztorének'', amely már egyértelműen a túlbuzgó vallásos áhítat és erkölcs veszélyeire hívta fel a figyelmét.