„Theotokosz” változatai közötti eltérés

[[Nesztoriosz]] - [[Konstantinápoly]] pátriárkája - meghívta elődje titkárát, Prokloszt, hogy székesegyházába prédikáljon. Mint szenvedélyes szónok, Proklosz elmagyarázta, hogy Mária az egyetlen híd Isten és ember között. Ezután tulajdonságait felmagasztalta és így szólt: "Ilyen tehát a Theotokosz, Szűz Mária hű képe." A pátriárka erre lejött trónusáról és leszidta Prokloszt. Nesztoriosz szerint ugyanis Mária csak az ember-Krisztus szülőanyja volt, nem pedig Isten szülőanyja. <ref>Hemuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977</ref>

Mivel Jézus testét Máriától vette és az anyja szíve alatt táplálta, és mivel Mária életét nem szennyezte be bűn élete során, ezért ő is osztozott Jézus tökéletes [[Megváltás|megváltásábanmegváltás]]ában, azaz nemcsak a lelke, hanem a teste is osztozott a megváltásban. Ezért ő neki nem kell várni az [[Végítélet|Utolsó Ítéletig]]. [[Pál apostol|Szent Pál]] sorolja fel a lélek cselekedeteit: "A lélek gyümölcsei viszont: [[szeretet]], öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, [[Absztinencia|önmegtartóztatás]]". Szent örömmel töltik el a lelket azok az erényes cselekedetek, amelyek elérik a tökéletesség fokát. Az Istenszülő a katolikus dogmatikában Mária tisztaságát feltételezi, így lehetett anyja a megváltónak, akinek így Jézussal azonos [[Eredendő bűn|bűntől való tisztasága]] jutott. Az ortodox ikonok az egységre mutatnak rá, az Útmutató ikon típussal fejezi ki a helyes utat, amikor Mária keze Jézusra, Jézus keze Máriára mutat. Az Istenszülő típus a szimmetriával, frontális ábrázolásával fejezi ki végeredményben Isten egységét.

A [[Jézus|megváltó]] fogantatása a kezdete az [[Újszövetség]] népének, azaz Isten anyjának méhében kezdődik.<ref>Badalik Bertalan O.P. püspök: Istennek szent Anyja, Szent Gellért nyomda Szeged, 1991, 161; 195; 198. oldal. (magyar nyelvű)</ref>. Ünnepe január 1., katolikusoknál parancsolt ünnep, [[Szűz Mária istenanyaságának ünnepe|Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe]].