„Trencsénhosszúmező” változatai közötti eltérés

A települést [[1320]]-ban ''"Longus Campus"'' alakban még [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] birtokaként említik először. [[1385]]-ben ''"Langenfelt vel Dlwhe Pole"'' néven szerepel. A [[13. század]]tól a ricsói váruradalom része, majd a [[16. század]]ban nagybiccsei uradalomhoz tartozott. [[1598]]-ban malma és 26 háza volt. Első fatemploma [[1613]]-ban épült, önálló plébániáját [[1717]]-ben alapították. [[1720]]-ban 2 malma és 62 adózója volt. Fatemplomát [[1733]] és [[1735]] között kőtemplomá építették át. Ez a templom bővítve és átépítve ma is áll. [[1784]]-ben 2865 lakos élt a településen. [[1828]]-ban 404 házában 3114 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, állattartással és drótozással foglalkoztak. Számos kézműves is élt a településen, molnárok, cipészek, mészárosok, kovácsok, bognárok és szabók. Sokan foglalkoztak háziiparral, vászonszövéssel is. Az edények dróttal való javítása mintegy 300 éve kezdődött és széles körben terjedt el. Először csak a környék falvaiba, később azonban távoli vidékekre is eljutottak a vándorló [[drótostót|drótosok]]. A mesterségnek komoly hagyománya alakult ki a településen, melyet többen művészi szinten műveltek. A mesterség a modern időkben elhalt, mivel nem volt rá igény. A régi hagyományokat [[1992]]-ben elevenítették fel. [[1996]]-tól a mesterséget az iskolában is elkezdték újra tanítani, az iskolánál múzeum is épült, ahol a drótosság legszebb alkotásai is láthatók. A falu központjában ma drótos restaurátor műhely működik.

 

 

[[1910]]-ben 3832, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Trencsén vármegye]] [[Nagybiccsei járás]]ához tartozott.