„Tudor Arghezi” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
|||
29. sor:
[[1891]]-ben végezte el a [[Sfântul Sava kollégium|Szent Sava]] kollégiumot Bukarestben, aztán rögtön munkába állt, hogy ki tudja fizetni a tanulmányait.<ref>Kuiper, 67 old.; Willhardt ''et al.'', 15 old.</ref> [[1896]]-ban debütált, mint költő, amikor verseit az [[Alexandru Macedonski]] által szerkesztett ''Liga Ortodoxă'' (Keleti Szövetség) folyóirat közölte, még ''Ion Theo'' álnéven. Röviddel ezután így nyilatkozott Macedonski a fiatal költőről:
<blockquote>"Ez az ifjú, abban a korban, amelyben én csak gagyogtam a verset, határtalan merészséggel szakított minden olyan verselési technikával és minden olyan képi és eszmei közhellyel, amelyeket eddig nálunk és külföldön a költészet és művészet csúcsának tekintettek, mégis, merészségét mindmáig a legragyogóbb siker koronázza."
Költészetére hat a [[szimbolizmus]] és más [[irodalmi irányzatok]] (mint például a bécsi [[szecesszió]]), ezért mondható Arghezi [[modern]] költőnek. [[1899]]-ben szerzetes lett, de öt évi paposkodás után elöljárói a [[fribourg]]i katolikus egyetemre küldték, ahol hátat fordított az egyháznak és [[1910]]-ig felváltva [[Genf]]ben és [[Párizs]]ban élt. [[1910]]-ben visszatért [[Románia|Romániába]] és [[szocialista]] lapok munkatársaként számos verset, politikai gúnyrajzot , illetve vitacikket írt, köztük a költői pályája határköveként számon tartott ''Rugă de seară''.<ref>Vianu, 479-480 old.</ref> (Esti ima) című verset. Ugyancsak ekkor kezdte írni tablettáknak nevezett prózai-publicisztikai írásait, amelyekből később sajátos – határozott állásfoglalású, kíméletlen szatírájú – műfaja fejlődik ki.
| |||