„VI. Sándor pápa” változatai közötti eltérés

 

=== Bíborosi méltóságban ===

[[Fájl:Vannozza Cattanei.jpg|bélyegkép|200px|Vanozza dei Cattani képmása]]

A püspöki, apáti és bíborosi méltóság valamint az alkancellári hivatal Rodrigo bíborosi palotáját [[Róma]] legfényűzőbb rezidenciájává varázsolta. A kardinális nem igyekezett elpalástolni, hogy igazi reneszánsz emberként rajong a művészetekért, és az érzéki örömökért is. Az ellenségei által ihletett korabeli leírások szerint Rodrigo igazi szépfiú hírében állt, szinte mindenkit megkaphatott környezetében, és csak a bíborosi cím miatt nem akart lemondani szerelmi ügyeiről. A tivornyák rendszeresek voltak Rodrigo fényes palotájában.{{forrás}} A bíboros szenvedélyes kártyajátékos volt és szeretett jókat enni és inni.{{forrás}} Életmódja felszentelése után sem változott meg, sőt mi több, pápaként sem tudta nélkülözni a női bájakat és az erkölcsi fertőnek tűnő bálokat. Még mielőtt pappá szentelték volna, négy gyermeke született [[Vannozza de Cattanei|''Vanozza dei Cattani'']] nevű nemes hölgytől.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/S/S%C3%A1ndor,%20VI..html Katolikus lexikon szócikke]</ref> Juan avagy Giovanni volt a legidősebb, [[1474]]-ben látta meg a napvilágot. [[1475]]-ben született meg [[Cesare Borgia|Cesare]] nevű fia, majd [[1480]]-ban [[Borgia Lukrécia modenai hercegné|Lucrezia]] nevű lánya. [[1482]]-ben született meg legkisebb fia, Jofre (Gioffre) vagy olaszosan Goffredo. Mind a négy gyermeket büszkén vállalta a bíboros, és későbbi életében is mindent elkövetett, hogy atyai szeretetét kimutassa. Rodrigo valóban szenvedélyes apa képében tűnik fel a krónikák nyomán. További két gyermeke született ismeretlen anyától: Don Pedro Luis és Girolama.

Mindezek ellenére az első hónapokban a Borgiák spanyol befolyására koncentrált. ''Girolama'' nevű leányát egy befolyásos spanyol nemeshez adta, míg ''Pedro Luís'' nevű fiának a spanyol uralkodótól pénzért megvásárolta a Gandia hercege címet. De Pedro még Borgia szemmel sem tartozott a hosszú életűek közé, így [[herceg]]i címét halála után Sándor és Vanozza legidősebb gyermeke, Giovanni örökölte. Ezt a rangot a pápa vérségi szinten is igyekezett megpecsételni, így a spanyol uralkodó egyik unokatestvérét választotta Giovanni feleségének. Emellett a herceg [[bíboros]]i kalapot is kapott.

 

 

A gyermekeinek megszerzett spanyol területek, a régi Borgia-birtokok mellett Sándor előtt lassan derengeni kezdett egy erős világi állam, amely a Borgiák irányítása alatt egyesíteni tudja egész Itáliát. A pápa úgy vélte, hogy az egyház megerősítéséhez elengedhetetlen az állami hatalom konszolidációja. A szétforgácsolódott Itáliát nézve, ahol az egyes grófságok, hercegségek és más területek urai egymással is gyakran torzsalkodtak, ez egy természetes és logikus elvárás volt. Első lépésben Sándornak szövetségesekre volt szüksége. Ezért adott Giovanni fiának bíborosi kalapot, és Lucrezia ezért ment hozzá Pesaro urához, akinek családja [[Milánó]]t uralta. Három fiának azonban még jelentős birtokokat kellett szereznie, és ehhez elkerülhetetlen volt, hogy egyes uralkodó családoktól (például, olyanoktól, akik megtagadták a beszedett egyházi adó befizetését a vatikáni kincstárba) elkobozzon bizonyos javakat. Emiatt több konfliktus kialakult, amelyek harcokhoz és háborúkhoz vezettek. A pápa kinyilvánította legfőbb hatalmát a [[Pápai Állam]] felett, és hűbéresi jogait is hangsúlyozta [[Nápoly]] felett. Ezért aztán több hatalmas birtokot is elkobzott, és azt fiainak adta. Sándor döntései leginkább a hatalmas Orsini családot érintették. A család nápolyi birtokai közül kettőt, [[Cervetri]]t és [[Anguillara|Anguillarát]] is elvette a pápa. Ez pedig hosszas háborúkat indított el, amely rányomta bélyegét Sándor egész pontifikátusára.