|
Az [[OPEC]] arab tagjait magába foglaló [[OAPEC]] (az ''Arab Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete'') az akkor zajló [[jom kippuri háború]] hatására bejelentette, hogy felfüggeszti az olajexportot azokba az országokba, amelyek a háborúban [[Izrael]]t támogatják [[Szíria|Szíriával]] és [[Egyiptom]]mal szemben. Az olajembargó az [[Amerikai Egyesült Államok]]at és [[Nyugat-Európa|nyugat-európai]] szövetségeseit, valamint [[Japán]]t érintette. A kitermelt nyers [[kőolaj]] hordónkénti árát rövid időn belül közel négyszeresére emelték (lásd az ábrát).<ref>[http://www.vg.hu/gazdasag/vg_online/gazdasag_-_kulfold/081211_olajvalsag_252465 A harmincöt éves olajválság]</ref> A második olajválság [[1979]]-ben következett be.
Az 1973-as olajválságnak számos nemzetközi hatása volt, az egyik legjelentősebb az addigi szovjet tömbbe tartozó kommunista országokra gyakorolt eladósítása, mivel ezen országok korszerűtlen, nagy energiaigényű [[nehézipar]]a nagy mennyiségű nyersanyagot igényelt, ami a kőolaj árának robbanásával hirtelen nagyon megdrágult, ez pedig hitelfelvételekbe és hosszútávú eladósodásba sodorta ezeket az országokat a rugalmasabb és a piacgazdaság szabályai szerint működő „tőkés”, avagy [[Kapitalizmus|kapitalista]] nyugati országokkal szemben, hisz gazdasági szabályozórendszerük sajátosságai miatt, s persze ideológiai alapjaikokokból szerintis képtelenek voltak a fejlődésre, míg a kapitalista gazdaságok a helyzethez való alkalmazkodással és versenyképes hátterükkel képesek voltak az olajválság hatásait átvészelni. [[Magyarország]]on, mint akkori [[Magyarország 1957–1989 között|államszocialista országban]] is ugyanez a folyamat játszódott le: az olajválság miatti áremelkedést az akkori magyar vezetők nem akarták meghozni, ezért – hogy tartani tudják az életszínvonalat – külföldi hiteleket vettek föl, melyek súlyosan növelték az államadósságot és hosszútávon ellehetetlenítették az ország gazdasági működését. Az olajválság, ígyaz közvetveaz az olajválságolajárak radikális emelkedése, mivel általános világpiaci áremelkedéssel is járt, alaposan meggyengítette a Szovjetuniót, és oka volt a Szovjetunió illetve a többi szocialista ország gazdasági viszonyainak feszültebbé válásához, mivel a szocialista országok erős energiafüggésben voltak a legfontosabb, legerősebb kommunista országtól. A Szovjetunió valójában csak némi átmenet után engedhette meg, hogy az egyikolaj főárát okaa [[világpiaci ár felé közelítse s olyan árrendszert alakítson ki, amely időszakos késéssel követi az olajár világpiaci ingadozását. S ezt akkor is meg kellett tennie, ha nyersanyag-kapacitásai szinte kimeríthetetlennek látszottak. (A deklarált szovjet gazdaságpolitikai elvek között nem az utolsó helyen szerepelt az "elvtársi segítség" fogalma. Nos. itt valahogy alkalmazni kellett ezt az elvet, az "elvtársi megértéssel" kiegészítve.) Tehát a Szovjetunió felbomlása|export bevételeinek növelését nem nélkülözhette, annál is kevésbé, mert a Szovjetunió összeomlásának]]nagyvállalatainak ésjelentős ezáltalrésze hatalmas ráfizetéssel rentábilisan termelt, s ezeket a [[Rendszerváltásvállalatokat Magyarországon|magyarországinem rendszerváltozásnak]]lehetett bezárni, hiszen egy bezárás a tervgazdaság legélesebb kritikáját jelentette volna, s persze munkanélküliségi hullámot is. Az olajár-robbanással egyidőben az arab világ kapcsolatai romlottak a Szovjetunióval, bizonyos valószínűséggel ennek is szerepe volt abban, hogy az afganisztáni polgárháborúba (törzsi konfliktusba) való beavatkozás révén a Szovjetunió nyomulni akart a Közel-Kelet irányában.
==Jegyzetek==
|
